sutty egy tasli

És megint hárítok.

Tegnap voltunk fogadóórán. És én rühellek büntetni. És főleg 17 évest. És és és... :(
Bár neki nem volt tasli.

Egyébként pedig ugye sokszor olvastam, hallottam, megkaptam, hogy veréssel nem lehet nevelni, mert az csak ellentétes eredményt szül, és megalázó és és és...
Nos, Csili benti kosarát ( szép fonott kézimunka) azért kellett tavaly kidobnom, mert Sheldon A Macska rendszeresen belepisilt. Puff. Hiába súroltam, szellőztettem, egy idő után ugye már nem ugyanaz.
Most vettünk neki egy újabb, műanyag, tisztítható, fertőtleníthető ágyat párnácskával.
És ugyanaz lett a helyzet. Nos, amikor a párnácskára egy nap a 3. huzatot húztam (régi póló), és az orrom előtt guggolt rá az a szemét dögh, mérgemben lekaptam a pólót és úgy pisisen, nedvesen elvertem vele a macskát. Ennek nagyjából másfél hónapja. Lekopogom, azóta max. belefeksz a Sheldon, azt is csak nagyon kultúráltan.

A Dög

A Dög úgy 1 órája levadászott egy gombóccá gyűrt csokifóliát az asztalról.
Azóta azzal van dolga, és 3-5 percenként, szájában a gubiccsal, peckesen, morogva végigmasírozik előttem.
A köztes időben pofozza, gyűri, újra és újra levadássza, miközben azt hiszi, nem veszem észre, hogy kanyarról-kanyarra romosabb a nappali...

Gondolatsor

Kéremszépen én bevallom, sajnálom Ménest a gólyát, de ennyi.
A MME rakott rá jeladót, hogy megtudja, merre megy az állat. Úgy tűnik, akkora baszomnagy cuccot sikerült rápakolni, hogy az egyiptomiak (MME tudja évek óta, hogy arra járnak a madarak, és ott most kicsit sem békés) kémnek nézték miatta, hát kikapták a levegőből. Meg is sérült.
Valószínűleg így indult tovább szegény, hogy utolérje a csapatot. Gyengült, sérült volt, és egyébként is leginkább lakott területeken vezet az útjuk. És, ahogy írták, arrafelé vonuláskor hagyománya van a  sport- és/vagy élelmezési célú vadászatnak.  Valaki hát levadászta és megette.
Valószínűleg néhány ember jól lakhatott vele. Legyen így a természet törvényei szerint.
Ami meg minket, illetve inkább a Magyar Madártani  Egyesületet illeti: tudni akarták, hogy vonulnak a gólyák. Hát így: ilyen-olyan okból sok el is pusztul közülük.
Kár ez a cirkusz. A többiért nem sokan ejtenek könnyet ebben az országban (tisztelet a harcosoknak), csak éppen ezt Ménesnek hívták, nevet adtak neki, "megszemélyesítették".
A többi gólya meg repül tovább és próbál túlélni, és a jóérzésű emberek csak remélik, hogy tavasszal ismét lesz kit köszönteni a kertvégi fészekben
És, hogy mostani divat szerint összeesküvést is elméletezzünk:  lehet, hogy ők lökték le maguk közül a "dobozost", nehogy már a hülye ember mindent megtudjon róluk. Igazuk is lenne.

Rendelkezünk egy csomó információval, és ezzel együtt egyre kevésbé vagyunk igaz életre valóak. Kitaláltak, fejlesztettek egy csomó dolgot, kütyüt, fegyvert, orvosi csodát az okosok, de még mindig nem képesek egésznek látni a világot. Még ennyi év után is rejtély az ásítás, a nátha, az álom, az érzelem, a lélek.
Tehát kurva jók vagyunk abban, ami dolog, de baromi gyengék vagyunk abban, ami emberi. Ezért azt el is utasítjuk. Az emberek jelentős része még mindig elhiszi, hogy csak az létezik, ami látható, mérhető, fogható.

Csak olyan művilágba vagyunk életképesek, ahol lassan robotok kinyalják a seggünket, és az ivóvizünkkel öblítjük le a WC-t. Azzal az ivóvízzel, ami amúgy a gyógyszereink belepisilése miatt lassan hülyére hormonoz minket.
De lassan legalább szaporodásképtelen lesz ez a kicseszett fogyasztói társadalom, és mondjuk visszatérhet az élet végre az emberiség bölcsőjéhez Afrikába. Ahol, "civilizáció" híján csak az erősek, rátermettek élnek túl és lesznek képesek szaporodni. Ha lesz még olyan. Ha nem?
Hát akkor a föld majd vesz egy embertelenül nagy levegőt.
Ne köss bele. Nem tudományos, csak érzelmi töltetű gondolat-szilánk-sor.

végre

Ma 90%-ban pihi.

Tegnap meg volt madárkórház látogatás. Nagyon nagyon élmény. Bárkinek, mindenkinek.

elengedés előtti utolsó simítás a tengelicnek

"vigyükhaza" kedvenc a végtelenül bizalmatlan kuvik

Együtt gyógyulás a röpdében

Ez pedig az itthoni (Csillag)Viharsarok a Noé bárkája puzzle-vel:

:O

A kismacskánknak van szopirongyija. Dögönyözi, szopizza, dorombol neki.

Egy hálóinget kihúzhatok a listámról. 

Ez kész. :)

figyu anya! - ricsaj van!

Azért jó, hogy Sheldon minden hajnalban 4 körül tart  nekem eligazítást (kutyát engedd be/ki, simizz kicsit, éhes vagyok, csak szólok, hogy 4 óra, figyu!- éppen kezd pirkadni, aztarohadt, leestem az asztalról! és hasonló témák), mert valóban akkor virrad, és megszólalnak a csicsergők odakint.
Még ennyiféle kedves, feleselős, hisztis, altató, ébresztő hangot!
Kész csoda. :)
Meg a tücskök.

aktívia

Mára olyan kis aktív-napot tervezek.
Élet majd csak délután jön haza, addig, mivel nincs autóm, se fuvarosom, van idő szöszmöszölni. Kicsi megy fellépni, Nagy meg alszik, nagyjából délig, bár tegnap hamar kidőlt.

Sheldon most ül velem szemben, engem néz, és néha a feje tetejére felugrik az, akit nem bírunk nevén nevezni, mert hol
Smirgli (amikor a nyakunkat nyalja), hol
Lufi (amikor félóra alatt másodszor nyavalyg kajáért), hol
Branyesz (amikor a Nagy utálja), hol
Dögcike (egyeseknek "Óbazdmeg!" (amikor éppen láb alatt van)), hol
"Te Állat!" (amikor röhögünk, mert megint elnézett valamilyen távolságot).

nyári öltözet

Újabb fejlemény, hogy, mivel befűtöttem, macskinnyó is átmelegedett a megtépázott zsenília kesztyűmben (drukkolok ám, hogy nehogy láz legyen ).
És, mivel baszki! - nem tudok  varrni, hát csak ollóval-tűvel-cérnával összeeszkábáltam egy izét egy fehér titokzokniból. Nyáriruci. :P
Így most a  kisbüdös hátán virít tollal a felirat, hogy "anyájé". Hehe.

Húzz kesztyűt a smirglire

A Smirgli nevű, ideiglenesen nálunk állomásozó töpszlix macska csúnya dolgokat művel.

Elsősorban cukiskodik, meg dorombol, meg ugrabugrál, mókásan riszálva a csepp popsiját, ami szerintem egyáltalán nem szép viselkedés egy cinyótól, amelyiknek meg lett mondva, hogy ez itten csak átmeneti szállás neki.

Másodsorban pedig valami miatt kimarta a bőrét az orrocskáján és a szeme alatt. Az állatorvos szerint leeshetett valahonnan, emiatt bekoccolta a fejét, és próbálta a fájást és a dudort "kivakarni". A fő problem, hogy ez baromi nehezen gyógyul, mert amikor el kezd hegesedni, akkor viszket és húzódik és ez újra arra készteti dögcikét, hogy vakarjon.
És ez így is lett. Az orron lett egy Mariana-árok.Tegnap már nagyon tanácstalan voltam, és akkor kolléganővel arra jutottunk, hogy mese nincs, kesztyűs jelmezvarrás lesz itthon.
Azután amikor hazaértem, eszembe jutott, hogy baszki! - én nem tudok varrni. Nézegettem az árkolt macskát és a fehérneműket, amiket szét lehetett volna szabni, egyre gyorsabban mantráztam, hogy "ne ess pánikba, ne ess pánikba!" amikor a bugyik közül kikacsintott a kedvenc 5 ujjas fekete zsenília kesztyűm.
Hát, nagyjából 10 perc múlva volt dögöcskének garbós csini rucija. A kesztyű 4 ujját levágtam, csak a hüvelykujj részt hagytam meg az árokásó lábacskának, az ellenkező oldalon pedig vágtam egy kis rést a másik mellső praclinak.
Felöltöztettem azon imádkozva, hogy nehogy most én törjem el valahol a kismacskát..
Újabb  10-15 perc kellett, hogy nagyjából megtanulja használni a nem érző "kesztyűs" végtagot, de a végén már csont nélkül fel tudott ugrani az ágyra.

Most köszcsi, jól vagyunk. Van egy csinos fekete mellényes macskánk, és ipari mennyiségű aloe verás kence tunkolódik az orrocskára, amin ma már végre nincs vérző seb. A macskácska kesztyűcskében bénázása viszont plusz élményforrás, amin egyszerűen muszáj vigyorogni.

Fénykép nincs, mert nálunk nem jó ómen cirnyóképeket mutogatni.

És befűtöttem.
Mert izé..., beteg gyerek van itthon.

cicc

Ha már kovtama szóba hozta a macskatémát, jöjjön egy nem leszbis kámingáut.

Én, aki nagyjából 1 éve megfogadtam, hogy ide macska addig nem, amíg a szomszéd kutyái élnek, szerdán hazaficcentem egy nagyjából 6 hetes, Salátakinézetű csipás kisdöggel. Kisvárosban szedtem össze a vasúti sínek mellől. Egyszerre volt felháborodva és kétségbeesve, de ahogy felvettem, azonnal rókaszőr pózban, hangosan dorombolva a nyakamra tekeredett.
Hazafelé csak akkor reklamált, ha nem látott ki a tenyeremben levő szatyorból, hanem lesüllyedt a fenékre.
Azóta már macskatápol, viszont a tejet még mindig fecskendőből kéri. Karanténban van a lányka szobájában a tengerimalacketrecben.
Ez azért jó megoldás, mert ő (a lányom) az egyetlen, aki akkor sem ébredne fel, ha összedőlne a világ, így némi éjjeli cicanyüssz meg se billenti az álmait.

Kép nincs, mert ha alszik akkor gombóc, ha ébren van, akkor atomvillanás.

Viszont nem maradhat. Mert nem. Így, ha kicsit rendbepakoltam, nem kölcsön, végleg adom.Lehetőleg kutyamentes házba, és nem szobadögnek.

kutyanyírás

Nos, ez még csak háromnegyed-eredmény, mert fürdetve majd csak holnap lesz, és napközben is találtam még kiálló szöszöket, meg a fejét is "megszabtam" kicsit takarítás közben.
Megjegyzem, ő sosem lesz az igazi jólfésült westie, mert nem adom kutyakozmetikus kezére.

A kupacból meg összerakunk egy másik kutyát.

Vagy...

Szívem csücsökjei

Vannak dolgok, amikbe mindig szívesen "belebotlok". Öröm velük találkozni.
Van, akinek feltétlen és korlátlan derű, ha mondjuk a saját, vagy a hozzátartozója igazolványképét nézegetheti.
Engem pedig bármikor fellelkesít és örömhormontermelésre késztet például az Örömóda hallgatása és szibériai faházak képeinek nézegetése.

Örömóda / flashmob

Csodálatos szibériai faházak

És igen, Sheldon szeretetteli jelenléte is.
Ja, és megint "puszi" a nagy tudósoknak, akik szerint az állatok nem értenek és nem lelkisek: Sheldonnak emelni kellett az elmúlt 2 napban  a nyugtatóadagján, mert Sali halála után visszatért az elalváskori remegése.

macskák

Vannak ugye ezek a cinyóink. A lakmacskák, Saláta és a Sheldon.
Természetesen féltékenyek mint a gyerekek, főleg a kicsi. Ő nem nagyon viseli el, ha Sali az ölemben van, a közelemben van, ha simogatom. Illetve elviseli, csak elég rövid ideig. Azután rögtön jelentkezik, hogy most már őt szeressem, simogassam, vegyem ölbe.
Ezt natúr úgy juttatja kifejezésre, hogy eltúrja Salátát a közelemből. Nem egy udvarias fajta na.

Hétvégenként az a menetrend, hogy amikor felébredünk, magunkhoz térünk, még lustázva beszélgetünk Élettel az ágyban. Ezt természetesen meghallják a cirnyók és benyávogják magukat. Először a szobába, majd az ágyunkba. És ott aztán kezdődik a "ne őt simizd, én vagyok a kicsi" hercehurca.

Ma reggel viszont sikerült jól megdöbbenteniük minket.

Odáig stimmt, hogy bejöttek, fel az ágyra. De.
Saláta szépen leült velem szemben és önindítózásra simizésre önfeledt dorombolásba kezdett elégedett macskapofival. Közben Sheldon letelepedett a hátam mögött, háttal nekem, és tojt ránk relaxált gőzerővel, mintha ott se lennénk. Még csak Életet sem látogatta meg, mint eddig szokása volt.
Amikor viszont befejeztem Saláta simogatását, egyszerűen helyet cseréltek:
Saláta leült a hátam mögé, háttal nekem, Sheldon pedig szinte ugyan oda tette le magát, ahonnan a másik felkelt fél perccel azelőtt.

OK, hogy utána volt némi mozgás, mert a kicsi szocializáltabb, ő jobban szeret az ölemben tespedődni, a nagy meg áttelepedett az ablak közelébe, de ez akkor is olyan volt, mintha az ajtó előtt a ma reggeli meccset lejátszották volna: ma én megyek anyához simizni először, te meg kivárod a sorod, különben kapsz egyet a kis macskapofádra.

Miauralom

Csütörtök van, tehát úgy 2 napja bizonyos szempontból miauralom van itthon.
Nincs díszkivilágítás, hogy mindig legyen legalább félsötét hely, ahová elvonulhat, és nincs nonstop tv háttérnek, mert elgondolkodtam rajta, hogy egy ilyen kis ragadozónak vajh mit is jelenthet a folyamatos képvillózás és a zaj, ami a dobozból    laposvasból kiszüremkedik.
Valamint hétfőn este kapott valami, amúgy kutyának való koktélt a fenekébe.
Azóta elmondhatom,  hogy aggódásokkal teletűzdelt nyugalom van. Mindig figyelem, szemem a pályán, de játékos, nyugodt, jó étvágyú cicánk van. Néha elbújik, de ez természetes,  én is keresném a menekülőutat, ha valaki alattomosan nyugtatóval lőné tele a sejhajom.
rendeltem egy Dyna -Taurine nevű készítményt is, amit szépen bevesz. Remélem jó hatással van rá.
Nem mellesleg köszönet és elismerés a Petissimo.hu- nak, "akik" 1 napos határidővel tényleg kiküldték a gyógyszert. És ezt nem hisztire, hanem mert így vállalják az oldalon.
Remélem sikerül karbantartani a dolgokat.

Bajok

Hát most baromira tanácstalan és anyátalan vagyok.

Lehet, hogy Sheldon epilepsziás, és ezért vannak rángógörcsei elalváskor. És az is lehet, hogy a szemével van valami probléma, mert a bal szemén másképpen törik a fény, és fényérzékeny is.
De a gond valahol ezeken a területeken lehet.
És ez egyáltalán nem megnyugtató, sőt, a látvány maga igen ijesztő.
Amikor görcsösen remeg, és én nem tudom megnyugtatni, nem reagál semmire, csak kapkodja a fejét. Utána egy pillanat alatt teljesen elernyed, sóhajt egyet és azt hiszem, nincs tovább, de ő következő pillanatban álomba merül.
Majd, ha valami felriasztja, kezdődik a reszketés megint.

Szombati trollsztori

Méghogy nincs lelkük, meg emlékezetük, meg ilyenek.
Ha megyek a kisboltba hétvégén reggel, sokszor magammal viszem Csilit.
A múltkoriban séta közben egy kis idegbeteg kutty berántotta bundájánál fogva a kapujuk résén, és csak egy (laza birtokháborítással kapcsolt) kiadós fejbevágással tudtam rábírni, hogy engedje el a kutyámat. Az atrociásért cserébe a kisméretű vadbarom magánál tartott egy nagy maroknyi Csiliszőrt.

Ma Csili nagy boldogan megint készült a sétára, mikor látta, hogy öltözöm, készülődöm.
Elindultunk.
Ő nagy peckesen elől, hátra-hátralesve, hogy "anya jössz?".
Ahogy haladtunk, csökkent a peckesség, gyakoribb lett a hátrafordulás, anya bevárása, majd egyenesen a hátramaradás, hogy "te anya, otthon elfelejtettem megenni az összes reggelimet, most akkor én visszamennék"
Gonosz anya lévén (már a gyerekeim is mondták) nem engedtem, pórázra vettem, és néha vontattam. Nem tetszett, de én voltam a makacsabb (aki ismeri a westie-ket, az tudja, hogy ez nagy szó).
És akkor odaértünk ahhoz  a házhoz.
Nekem pedig rá kellett jönnöm, hogy a kutyám egy troll.
Az úttest túloldalán megállt, megszagolt minden bokrot, illegette-billegette magát, még egy kicsit oda is pisilt, idegbeteg eb felé feneket villantva el is kaparta, megvakartatta a hasát, a füle tövét, megint megállt, és közben esküszöm, a szeme sarkából figyelte azt a kis hülye kutyát, és élvezte, ahogy az a másik kiugatja, hörgi a lelkét, ekkora szemtelenséget látva.

Utána szépen továbbkocogott és minden gond nélkül elértünk a boltig, majd haza.

Helyzet

Köszönjük az érdeklődést, Sheldon él.
Egyedül jön-megy, bár nem sokat és nem gyorsan. Eszik, iszik önállóan, étvágya töretlen.
Hangulata nem túl jó, de ez érthető is, ha a traumát nézem, ami érte.
Ami aggasztó, hogy a vizelete véres és széklete még nem volt, azt a közvetlen baleset utáni véreset nem számítva.
Ma ebéd után viszem a mi dokinkhoz, akkor kiderül kell-e műteni, vagy mifac van.
És egyáltalán.

Ráadásul meg kell beszélnem a gyerekeimmel, hogy ha grillpartyt tartanak tíz haverral, amikor nem vagyunk itthon, akkor a rendrakás nem azt jelenti, hogy a mosatlant beteszik a konyhapultra, hogy nekem kéznél legyen mosogatáskor.

Megint 24 óra

Tegnap akartam képeket feltenni Sheldonról és Salátáról, ahogy együtt alszanak. Most is egymás mellett alszanak, csak rács van közöttük.
Megint 24 kritikus óra.
Megint várni, hogy mire szenderül a kismacska. Jobblétre, vagy egészségre.
Ha felgyógyul, lehet, hogy sánta marad.
Ha.
Mert ilyenkor soha nem lehet tudni, nincs-e belső vérzése, nem zajlik-e valami visszafordíthatatlan abban a csepp kis törékeny cicatestben. Mert az, hogy fecskendőből meg tudtam itatni, még nem gyógyulást, annyit jelent, hogy élni akar. De most az is valami.
Valószínűleg sérült a tüdeje, seb van az orrán, bevérzett a szeme, véres volt a széklete, sérült a medencéje. De él.

 Imádom a saját kutyáimat, hogy az őrjöngésükkel felhívták a figyelmem arra, hogy baj van. És Csili, ha nincs ugatnivalója, folyton itt lebzsel Sheldon körül.

Viszont nem szeretem a szomszéd kutyát. Egyre inkább nem szeretem.
Nem csak az eddig kikészített 2, és a ma megtámadott 1 cica miatt.
Nem.
Leginkább a lányom könnyei miatt kezdek nagyon haragudni rá.