hurrá?

a világ ma ilyen:

elvesztős


A kicsibb gyerekem elvesztett 50 eurót en España.
A "-hát mit csináljak?" kérdésemre Élettől válaszul ennyit telt:
- semmi esetre se' mondd el anyádnak.

Megértem.

Fb

Kamasz 2.0-val jól elvagyunk a facebookon terjedő tesztekkel.
Szórakoztató, és nagyon jól tud önbecsülést erősíteni, amikor éppen a béka segge alá tesszük magunkat.
Ugyanakkor vannak olyan "tesztek", amik kapcsolatrendszer alapján választanak melléd igaz szerelmet, lelki társat.
Nos, ebből látszik, hogy jól lapozgatom ezt a könyvet: A lelki társam is, és a titkos szerelmem is én vagyok magamnak.

És, hogy ennek miért örülök, hiszen sajnálhatnám is, hogy olyan egoista állllat vagyok, hogy senkit nem sorol mellém ez a nagyszerű rendszer?
Mert egyértelmű, hogy a magánéletemet nem a felszínen élem. Nincs mit elemeznie. Nincs, mibe belenyúlnia. Vannak megosztások, vannak képek, vannak like-ok és kommentek.
De egyik sem olyan meghatározó, hogy alapul vehetnék bármiféle összekapcsoláshoz.
Ha a priviket is elemezné, akkor persze más lenne az eredmény, de szerencsére ezek az "elemző" oldalak ahhoz nem férnek hozzá. ;)

Gondolatsor

Kéremszépen én bevallom, sajnálom Ménest a gólyát, de ennyi.
A MME rakott rá jeladót, hogy megtudja, merre megy az állat. Úgy tűnik, akkora baszomnagy cuccot sikerült rápakolni, hogy az egyiptomiak (MME tudja évek óta, hogy arra járnak a madarak, és ott most kicsit sem békés) kémnek nézték miatta, hát kikapták a levegőből. Meg is sérült.
Valószínűleg így indult tovább szegény, hogy utolérje a csapatot. Gyengült, sérült volt, és egyébként is leginkább lakott területeken vezet az útjuk. És, ahogy írták, arrafelé vonuláskor hagyománya van a  sport- és/vagy élelmezési célú vadászatnak.  Valaki hát levadászta és megette.
Valószínűleg néhány ember jól lakhatott vele. Legyen így a természet törvényei szerint.
Ami meg minket, illetve inkább a Magyar Madártani  Egyesületet illeti: tudni akarták, hogy vonulnak a gólyák. Hát így: ilyen-olyan okból sok el is pusztul közülük.
Kár ez a cirkusz. A többiért nem sokan ejtenek könnyet ebben az országban (tisztelet a harcosoknak), csak éppen ezt Ménesnek hívták, nevet adtak neki, "megszemélyesítették".
A többi gólya meg repül tovább és próbál túlélni, és a jóérzésű emberek csak remélik, hogy tavasszal ismét lesz kit köszönteni a kertvégi fészekben
És, hogy mostani divat szerint összeesküvést is elméletezzünk:  lehet, hogy ők lökték le maguk közül a "dobozost", nehogy már a hülye ember mindent megtudjon róluk. Igazuk is lenne.

Rendelkezünk egy csomó információval, és ezzel együtt egyre kevésbé vagyunk igaz életre valóak. Kitaláltak, fejlesztettek egy csomó dolgot, kütyüt, fegyvert, orvosi csodát az okosok, de még mindig nem képesek egésznek látni a világot. Még ennyi év után is rejtély az ásítás, a nátha, az álom, az érzelem, a lélek.
Tehát kurva jók vagyunk abban, ami dolog, de baromi gyengék vagyunk abban, ami emberi. Ezért azt el is utasítjuk. Az emberek jelentős része még mindig elhiszi, hogy csak az létezik, ami látható, mérhető, fogható.

Csak olyan művilágba vagyunk életképesek, ahol lassan robotok kinyalják a seggünket, és az ivóvizünkkel öblítjük le a WC-t. Azzal az ivóvízzel, ami amúgy a gyógyszereink belepisilése miatt lassan hülyére hormonoz minket.
De lassan legalább szaporodásképtelen lesz ez a kicseszett fogyasztói társadalom, és mondjuk visszatérhet az élet végre az emberiség bölcsőjéhez Afrikába. Ahol, "civilizáció" híján csak az erősek, rátermettek élnek túl és lesznek képesek szaporodni. Ha lesz még olyan. Ha nem?
Hát akkor a föld majd vesz egy embertelenül nagy levegőt.
Ne köss bele. Nem tudományos, csak érzelmi töltetű gondolat-szilánk-sor.

ezmegaz

Túl vagyok 2 olyan, de olyan napon...
Nagyon jó napok jártak errefelém.
Kedd este évzáró vacsora a közvetlen munkatársakkal. Remek hangulat, nagy nevetések, szuper konyha, kellemes meglepetések.
Kedd éjszaka anyuéknál.
Szerdán reggel pedig indulás Bp-re, karácsonyi vásárba. Igen oda, "csak úgy", egy kolléganővel (zárójelben szeretném megjegyezni, hogy a MÁV IC lehetőségét vettem igénybe, ami helyjegy vásárlásával is közel 400 FT-tal olcsóbb, mint az expressz busz, és még jó is).
Nagyon szerettem ott lenni.
Kaptam és vettem. Nevettem és meghatódtam.

És igen, megint bebizonyosodott, hogy igazi Bika vagyok. :)

Most pedig még hagyom egy kiccsé aludni a cicmákokat az ölemben, azután nekikezdek a karácsonyos szépezésnek.

És átmenetileg szakítottam a facebookkal. Hogy megmaradjon az életszeretetem.

ösznyevisznya

Lassan, de biztosan jön a karácsony. Lépked puha cicatalpakon.
Ami persze elég szép képzavar, de nekem a karácsony és a puha cicatalp is nagyon fontos dolog. :)
Felemás hosszú a hajam, ami nekem jó.
Ami nagyon fontos még, hogy hétvégén voltam hellinger családállításon, a nővéreméknél is (ha már család ;) ), és vele voltam keresztanyunál is.
Szombaton pedig előre eltervezetten összefutottam Boszorlánnyal, akivel úgy ezer éve nem találkáztam.
Voltam a Vörösmarty téren is, ahol csodafigurákat láttam, és fényfestést, és ittam málnapálinkás puncsot málnadarabokkal, ami durván finom és kellemesen melenget.
Mindeközben imádtam a sapijaimat, mert melegítettek.
Ma megműtötték anyósom szemét, amíg ő kórházban van, addig a lányom apósom társalkodója.
Kamasz gyógyul, mert addig úgysem hagyom békén.

Mi van még hátra?

3 nap munkahelyi munka,
1 munkahelyi közös karácsonyi vacsora,
4-5 ajándék megvásárlása,
1 munkahelyi névnapozás
a karácsonyi főzőcske összeállítása
képeslapok megírása
némi takarítás
ebek chipeltetése, mert mostig nem csipogtak, csak ugattak,
valahol az ünnepben nagy ünnep: az unokahúgom szülni fog. Élni fog egy Ella nevű kislány a világban, aki vér a (az én) véremből (is). Meglehetősen messze tőlem.
Készül egy év értékelés is, ami nem mindig lesz szép.
És készül egy karácsonyeste, ami reményeim szerint szép lesz.

Mindezekkel együtt tele vagyok ellentmondásos érzelmekkel és gondolatokkal.

Ugyanakkor nagyon szeretem azt a karácsonyhangulatot, amiben leledzek...

Igen, jó elmenni.
Elmenni a viharból, eresz alá húzódni, valahol kibekkelni a dörgésvillámlás végét.
A vihar után majd aki marad, összetakarít.
Leporol, górcső alá tesz kicsibb-nagyobb lelkeket, átforgatja, megvizsgálja tört-e, repedt-e valami, valaki valahol. Összesöpri a kimondott szavak földrehullott maradványait, kiszellőzteti a fullasztó indulatokat.