drótpálya

Kétirányú cérnaszakadás.
Persze ma a drótkötél is elszakadt volna, hiszen a sodronynak már lassan minden szála elpattant, és mindketten jó ideje csak lecsupaszított idegvégződésekként menüettezünk egy csiszolópapíron.

Ez van.
Megaszar.
:(

Igen, jó elmenni.
Elmenni a viharból, eresz alá húzódni, valahol kibekkelni a dörgésvillámlás végét.
A vihar után majd aki marad, összetakarít.
Leporol, górcső alá tesz kicsibb-nagyobb lelkeket, átforgatja, megvizsgálja tört-e, repedt-e valami, valaki valahol. Összesöpri a kimondott szavak földrehullott maradványait, kiszellőzteti a fullasztó indulatokat.

nemért

Nem értem, hogy van az, hogy  sok embert nem érdekel, mi történik vele, körülötte, mi történik a hazájában. Hogy még mindig vannak olyanok, akiket, ha megkérdezel, azt mondják, ők ezzel nem foglalkoznak.
De hogy miért?
Én megértem, ha valaki azt mondja, nekem ezért és ezért jó ez a helyzet, vagy azt mondja, nekem ezért és ezért nem tetszik ez a rendszer.
Esküszöm, megértem. És becsülöm is, mert vannak érvek és vannak, ha nem is országszintű de személyes  érdekek a pártolóknál és az ellenzőknél is.
De nem értem, hogyan mondhatja valaki, hogy ááá, engem nem érdekel, én nem foglalkozom vele, ENGEM NEM ÉRINT?!
Nem érint? Akkor hol élsz, ha ez nem érint? Akkor hogyan élsz, ha ez nem érint? Uszi az árral, 'ztán amit kapsz, azt kapod, amit veszítesz azt leírod?

és ehhez nincs komment. Ez nem vitaindító, nem beszélgetős téma.  EHHEZ tényleg kevés a blogfelület.
Ez mindenkinek csak magában elmélkedős.