Húzz kesztyűt a smirglire

A Smirgli nevű, ideiglenesen nálunk állomásozó töpszlix macska csúnya dolgokat művel.

Elsősorban cukiskodik, meg dorombol, meg ugrabugrál, mókásan riszálva a csepp popsiját, ami szerintem egyáltalán nem szép viselkedés egy cinyótól, amelyiknek meg lett mondva, hogy ez itten csak átmeneti szállás neki.

Másodsorban pedig valami miatt kimarta a bőrét az orrocskáján és a szeme alatt. Az állatorvos szerint leeshetett valahonnan, emiatt bekoccolta a fejét, és próbálta a fájást és a dudort "kivakarni". A fő problem, hogy ez baromi nehezen gyógyul, mert amikor el kezd hegesedni, akkor viszket és húzódik és ez újra arra készteti dögcikét, hogy vakarjon.
És ez így is lett. Az orron lett egy Mariana-árok.Tegnap már nagyon tanácstalan voltam, és akkor kolléganővel arra jutottunk, hogy mese nincs, kesztyűs jelmezvarrás lesz itthon.
Azután amikor hazaértem, eszembe jutott, hogy baszki! - én nem tudok varrni. Nézegettem az árkolt macskát és a fehérneműket, amiket szét lehetett volna szabni, egyre gyorsabban mantráztam, hogy "ne ess pánikba, ne ess pánikba!" amikor a bugyik közül kikacsintott a kedvenc 5 ujjas fekete zsenília kesztyűm.
Hát, nagyjából 10 perc múlva volt dögöcskének garbós csini rucija. A kesztyű 4 ujját levágtam, csak a hüvelykujj részt hagytam meg az árokásó lábacskának, az ellenkező oldalon pedig vágtam egy kis rést a másik mellső praclinak.
Felöltöztettem azon imádkozva, hogy nehogy most én törjem el valahol a kismacskát..
Újabb  10-15 perc kellett, hogy nagyjából megtanulja használni a nem érző "kesztyűs" végtagot, de a végén már csont nélkül fel tudott ugrani az ágyra.

Most köszcsi, jól vagyunk. Van egy csinos fekete mellényes macskánk, és ipari mennyiségű aloe verás kence tunkolódik az orrocskára, amin ma már végre nincs vérző seb. A macskácska kesztyűcskében bénázása viszont plusz élményforrás, amin egyszerűen muszáj vigyorogni.

Fénykép nincs, mert nálunk nem jó ómen cirnyóképeket mutogatni.

És befűtöttem.
Mert izé..., beteg gyerek van itthon.