Ha már kovtama szóba hozta a macskatémát, jöjjön egy nem leszbis kámingáut.
Én, aki nagyjából 1 éve megfogadtam, hogy ide macska addig nem, amíg a szomszéd kutyái élnek, szerdán hazaficcentem egy nagyjából 6 hetes, Salátakinézetű csipás kisdöggel. Kisvárosban szedtem össze a vasúti sínek mellől. Egyszerre volt felháborodva és kétségbeesve, de ahogy felvettem, azonnal rókaszőr pózban, hangosan dorombolva a nyakamra tekeredett.
Hazafelé csak akkor reklamált, ha nem látott ki a tenyeremben levő szatyorból, hanem lesüllyedt a fenékre.
Azóta már macskatápol, viszont a tejet még mindig fecskendőből kéri. Karanténban van a lányka szobájában a tengerimalacketrecben.
Ez azért jó megoldás, mert ő (a lányom) az egyetlen, aki akkor sem ébredne fel, ha összedőlne a világ, így némi éjjeli cicanyüssz meg se billenti az álmait.
Kép nincs, mert ha alszik akkor gombóc, ha ébren van, akkor atomvillanás.
Viszont nem maradhat. Mert nem. Így, ha kicsit rendbepakoltam, nem kölcsön, végleg adom.Lehetőleg kutyamentes házba, és nem szobadögnek.
1 megjegyzés:
Nekünk van. Én sem vagyok nagy cica rajongó, pedig nagyon aranyos télen a cserépkályha mellett amikor alszik, de a gyerek oda van érte.:)
Megjegyzés küldése