szülinapi ilyenolyan

Hát mondjuk bocs mindenkinek, akit ezzel megzavartam volna, de én biza elrejtettem a szülinapom a facebookon.

Tettem ezt részben a kíváncsiság, részben az indokolatlan dömping miatt. 

Kíváncsi voltam, hogy az 579 ismerősből vajon hányan tudják csak úgy, hogy mikor van a születésnapom. 

Igen, pont az a néhány ember, aki meghatározóan számít és 1-2 akiről amúgy igazából összességében úgy gondoltam, nincs jelentős szerepe az életemben, de ezek szerint meg mégis. 

Milyen furcsa ugye, azt mondják, a gyerekkori barátságok meghatározzák és végigkísérik az életünket. Nos, az a néhány ember, akit barátomnak mondhatok, 2 kivétellel igazából a felnőtt koromban sodródott mellém. Végtelen békességet és szeretetet jelent a létezésük, amikor találkozunk, és az, amikor eszembe jutnak.

Enyém lett Kicsibácsiék meséje 

és egy sütizés. 

Egy kicsivel több békesség talán jól esett volna, de jutott, ami jutott, ez van.

Azon gondolkodtam, hogy ugye az ezoszakizék szerint amit magamban szeretek, azt szeretem másban is, és amiért másra haragszom, azt éppen nem tudom elfogadni magamban sem. 

Most bajban vagyok, mert egyszerűen nem találom magamban azt a kibírhatatlan pontot, ami miatt lassan szeretném a kolléganő fejecskéjét egy téglafalhoz többször odakoccantani.

Ugyanis nagyon nehezen viselem, hogy folyamatosan magánéleti telefonokat bonyolít az irodában, méghozzá hangosan és jól érthetően. Valamint azt is, hogy minden(ki)be belemászik, mindent tudni akar és mindenkit durván kritizál és megszól. 

Van még dolgom az Univerzumban.

Ja, és rájöttem, azért születtem a világra, hogy benne legyek. Hogy velem legyen pont ilyen. Hát most éppen velem is jó szar, de lehet, hogy nélkülem pont másabb lenne.
Lehet, hogy jobb, akkor így jártatok.
Én viszont úgy gondolom, hogy nem lenne jobb, és ugyanilyen sem.
És ez nekem már jó. :)

A legnagyobb ajándékot mégis a lányomtól kaptam, aki megdöbbent, amikor kiderült, hogy egy régi ismerős nem 6 évvel idősebb, ahogy ő gondolta, hanem 4-gyel fiatalabb, mint én.