Az a baj, hogy nem lehet mindig, minden ügyet képviselni, minden bajt felvállalni, minden tiltakozásban benne lenni.
Hiába értek egyet azzal, hogy a Questor károsultaknak segítség jár, hogy a volt rendvédelmisek érdekei igenis sérültek, amikor elvettek tőlük juttatásokat, hogy szörnyűek a határon szolgálatot teljesítő emberek körülményei, hogy rohad az egészségügy, az oktatás, hogy szabadrablás volt, ahogy lenyúlták a magánnyugdíj pénzeket, hogy gusztustalan, ahogy gátlás nélkül tömik a zsebüket, minden ügy mellett csak úgy lehet fizikailag kiállni, ha az ember felmond a munkahelyén (akinek még van).
Nem vagyok együgyű, mert nekem 2 "ügyem" van: elsődlegesen az oktatás és szorosan mellette az egészségügy. Ha bármikor van valamilyen megmozdulás, ami előrevihet és javasol, tesz valamit, oda elmegyek, melléjük állok.
Csak a tiltakozás valami ELLEN, nem opció. Ha van valami (pl. tanítanék mozgalom), ami MELLETT lehet állni, az már érdekel.
Viszont ameddig az érintettek nem képesek kiállni magukért, amikor csak a facebookon megy az arcoskodás, és ténylegesen fizikai valójában nem jelenik meg csak nagyjából 11 tanár egy tanártüntetésen Egerben, amíg szerencsétlen Sándor Mária csak magányos Zsandarkként küzd, az ápolónők és az orvosok érezhető, látható támogatása nélkül, addig azért belátható, hogy nem nagyon van miről beszélni?
Közben megy az egymásra mutogatás, hogy te nem álltál ki értem, én sem megyek ki miattad az utcára.
Bocs. Saját magatokért nem álltok ki elegen. Kezdeményezést támogatok, de hogy úgy összességében én vigyem el a te balhédat...
1 megjegyzés:
Szomorú, igen!
Bár az is embertelen, ami itt volt, mikor kijöttem, hogy 2hetente 1 nap tuti nem volt oktatás, mert sztrájkoltak. :-(
Megjegyzés küldése