agyam menése...

Nem tudom igazából mi van, hogy le van lassulva a szám, vagy fel van gyorsulva az agyam, vagy lappang valami extrém fáradtság bennem, az a helyzet, hogy időnként lefagyok.
Ez úgy történik, hogy el kezdek mesélni valamit és elég egy pici zavaró tényező és már nem is ott vagyok agyban.
A szám meg megáll ugye, mert, hogy előzőleg mást kezdett el mondani, mint amit adott pillanatban az agyam diktálna.
Szóval úgy összegabalyodok magammal, magamban és resetelni kell a rendszert.

Volt jubileumi ünnepség a cégnél, ahol dolgozok, most volt kerekéves. Nagyon szépen minden a helyén volt. A díszítés, a helyszín, a vacsora, még a beszédek is pont kellően hosszúak voltak (szóval rövidek). A buli is szuper volt, rengeteget táncoltam, és nagyon jól esett és egészen szeretnivaló kedves kollégáim vannak (mit tesz ugye, ha egy kicsit nincs net?! ).
Ok, néhány kolléga túltolta, viszont még az is kibírható volt (mondjuk volt benne meglepő is, és mulatságos is) .

Heti 3 alkalommal járok tornászni. Kedd gerinctorna, szerda jumping, csütörtök pilates. Imádom. Még mindig fáj néha a derekam, ezzel együtt nem érzem magam betegnek, :)

Rájöttem, hogy azért nem merek mélyen-hosszan valakinek a szemébe nézni, mert elveszek a szemekben.
Persze, beszélgetés közben megvan a visszatérő pár pillanatos szemkontaktus, de az nálam soha nem volt túl jelentőségteljes.
És most egy párszor BELEnéztem szemekbe és megijedtem. Mert tele lettem érzésekkel és élményekkel és gyönyörű, mosolygós szemek mélyére láttam (nemfüggetlenül).
Ez nagyon ijesztő. Borzongató kötődést élményt, és vágyat jelent.
Vágyat ott maradni, még mélyebbre menni, feloldódni, eltűnni, és vágyat a fizikai kontaktusra is: érintésre, simitásra, ölelésre (és ilyenkor a bennem levő érintésvédelmi önkontroll felsikolt). Elveszítem magam és nehezen tudok elszakadni tőle. Vonz mint az örvény, mintha dőlnék bele valami kék, barna, zöld, szürke vízű irtózatos mélységbe.. És közben attól félek, hogy kiadom magam. Kiadom, hogy mi vagyok, ki vagyok és csupasszá válok a szemeim árulkodása miatt.
És közben függő is lettem. Mert átélni ezt a zuhanást, ezt a fajta kitárulkozást, még ha csak néhány hosszú pillanatig tart is, valami őrületesen vonzó dolog. Mert ezt csak akkor lehet, ha a másik is hajlandó belédveszni.