jöve

Megvan az a bánatos tekintet, amikor öreg kutya van leadva a menhelyre?
A kutyáé is, és az enyém is?
Mert ez az, amibe egyszerűen minden alkalommal belehal egy kicsit a lelkem.

Gondolj bele, hogy van valaki, aki esetleg a szüleid, nagyszüleid utolsó éveit őszinte szeretettel megszépítette, és egyszer csak egyedül magad. Hogy neked is fáj, neked is iszonyatos hiány, mégis, neked van azért egy életed felépítve, amit folytathatsz. De neki? Neki sehol senki. Ő a mindent veszítette el. Őt leadni az nagyjából az egyik legszarabb dolog.

Vagy gondold el, hogy külföldre kell utaznod, mert élned (halnod) kell, rábízod a családtagjaidra az öreg kutyát, mert megbízol bennük, és ők egyszercsak gondolnak egyet és közlik, "leadják" az Illatosra.

Szerintem az egyik legnagyobb kegyetlenség egy öreg kutyát menhelyre, sintértelepre adni. Aki egész életében barát volt, szeretetet adott és kapott. Akinek már inkább gondoskodásra, nyugalomra lenne szüksége.

Na, valószínűleg így kerül hozzánk Nesztor, a testvéremként szeretett és tisztelt ex-blogger Manic 11 éves kutyája. Mert Nyest fontos  és Manic külföldön van.