Időnként mindig jó, ha van az embernek egy olyan barátnője, aki teljesen más, mint ő.
Miben más (hozzám képest) ?
nincs férjénél, viszont van (csak hétvégi) párkapcsolata
nincs gyereke
nincs saját háztartása (szüleivel él hétközben)
egészen más a kapcsolata a párjával, mint a miénk.
Egészen más szempontokkal értékeli-érzékeli világot, mint én.
Szóval jó, ha egy ilyen ember van a közelben, az én esetemben mondjuk azért, mert mire elmesélem neki a lelki gyötrelmeit, addigra egészen más értelmet nyernek.
Mert szívbaj nélkül képes arra, hogy figyelmeztessen, a szerelem pont a görcsökről, hullámzásról, átmeneti látszólagos értelmi fogyatékosságról és túlzott érzelmi gazdagságról szól. És ha nem ezekről, akkor nagyjából nincs is értelme.
Mert nála látszik, milyen az, amikor az ember simán felvállalja magát (azzal együtt, hogy már tudom, mikor kompenzál és mikor teljesen ő)
Mert sokszor megmutatja, milyen az, ahogy én pont nem tudnék élni.
Szóval hálás vagyok, hogy van egy ilyen barátnőm. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése