Napfelkelte az Eged felett- Molnár István fényképe /forrás: facebook/
„Több embert ismerek, akinek szárnya van - igenis szárnya.
Csak nem szoktak erről beszélni, nem is lenne helyénvaló. Még viselni is csak rejtve szokták, zakó, kabát vagy blúz alatt. Elvégre nem lehet fedetlen szárnyakkal villamosra szállni, még akkor se, ha nincsen tábla, amely kimondaná: Szárnyakkal felszállni tilos!
Miről lehet mégis fölismerni azokat, akiknek szárnyuk van?
Azt hiszem arról, hogy járásuk lassú és nehézkes, a szárnynak ugyanis súlya van – hát még, ha kettő van belőle; majdnem cipelni kell. Akinek szárnya van, az mégis más viszonyban van a gödrökkel, göröngyökkel, mosatlan edénnyel…
Szegények közt a legszegényebb, aki elkótyavetyéli szárnyait, mielőtt megtudná, hogy egyáltalán volt neki, ha nem is repülés céljából, inkább azért, mert akinek szárnya van, csak az marad hűségből a földön.”
/Ancsel Éva/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése