Időtolvaj

Terry Pratchett nélkül nem kezdődhet és nem fejeződhet be év. :)
Szóval igazából 2013 nekem most kezdődött el, ennyi idő kellett ugyanis, hogy az Időtolvajjal "végezzek".

Részlet a fülszövegből:

"AZ IDŐ TERMÉSZETI KINCS, OKOSAN KELL BÁNNI VELE.

Mindenki több időt szeretne, és ezt a Korongvilágban csak a képzett szakemberek tudják biztosítani: a történelem tiszteletreméltó szerzetesei. Akik képesek az időt eltárolni; kiszivattyúzzák onnan, ahol csak kárba veszne, mondjuk a tenger fenekéről (mégis, mennyi időre van szüksége egy tőkehalnak?), és átpumpálják például a nagyvárosokba, amelyek lakói állandóan amiatt siránkoznak, hogy hová tűnt az a sok idő."

Mi van akkor, ha egy zseniális órásmestert felkérnek arra, hogy építse meg A Pontos Órát, és ő elvállalja?

Hát akkor baj van, mert A Pontos Óra első ütésénél megáll az idő, és vele a világ.  

A megelőzéshez, vagy, ha erről már lecsúsztunk, legalább a károk enyhítéséhez szükség lesz Sto Heliti Zsuzsára, aki a HALÁL unokája, Lu-Cé-re, aki történelem szerzeteseinek Söprögetője (mert rend a lelke mindennek), Ludd Lobsangra (aki egy fiatal szerzetes, de nagyon jó érzékkel rakja rendbe az időkáoszokat), valamint feltétlenül szükségünk lesz az Apokalipszis 5 lovasára (tudod: Éhínség, Háború, .Dögvész, Halál és Karcsi)

Persze nem baj az sem, ha az Idő gyermeke is közöttük van. Az ilyenkor csak segít...
Pratchett nem hazudtolja meg önmagát. A könyv nevetős, de van néhány igencsak képzeletpróbáló feltételezés és leírás benne. 

Néhány részletke a könyvből:

"...attól tartok, az épelméjűséget a többség határozza meg. Nem ismeri a mondást, hogy "az egész több a részek összességénél"? "

"Zsuzsa lazított egy kicsit az emelvényen álló asztala mögött. Semmi nem fogható egy teremnyi lehajtott fejhez. Egy jó tanítónő a kéznél levő dolgokat használja fel a tanításra, és Ogg asszonyság meglátogatása önmagában is nagyon ismeretterjesztő dolog. Minden tekintetben.

A jól sikerült órának megvan a maga sajátos szaga: a ceruzaforgács, a vízfesték, egy rég döglött botsáska, a ragasztó, és persze Béluska jellegzetes illata."

„Szóval most a dolgok visszatértek abba a kínos, meglehetősen hűvös állapotba, amelyben az idejük legnagyobb részét töltötték ebben az apró családban, amely a diszfunkcionalitástól működött. 

Lehet, gondolta Zsuzsa, hogy minden család ilyen. Ha minden kötél szakad, akkor ösztönösen, gondolkodás nélkül egymásra támaszkodnak. Ezt leszámítva viszont kerülik egymást.”

„– Nagyon szépek a csillagok – jegyezte meg Egység. 

– Tényleg így gondolod? 

– Kezdek beletanulni. Az emberek úgy gondolják, hogy azok. 

– Arról van szó, úgy értem, van olyan, hogy az ember felnéz az univerzumra, és arra gondol, hogy „és én?”, és szinte hallja, amint az univerzum azt feleli, hogy „miért, mi van veled?”. 

Úgy tűnt, Egység ezt alaposan megfontolja. 

– Miért, mi van vele? – kérdezte végül. 

Zsuzsa felsóhajtott. 

– Pontosan. – Ismét felsóhajtott. – Nem lehet egy emberre gondolni az univerzum megmentése közben. ahhoz egy hideg, számító szemétládának kell lenni.”