gyűjtögetés...

Az utóbbi időben utól ért néhány ködös, nyúlós, mákonyos rosszízű helyzet. Munkahelyen, családban egyformán. Nagyon sokkal nem tudok mit kezdeni, van amin tudok változtatni, ezeken valóban úgy, hogy a fókuszomon változtatok.
És van egy másik lehetőség, amikor olyan dolgokat, programokat találok ki, amikből tudok töltődni.
Nem vagyok egy ősanya tipus, viszont, akármennyire nyálasnak tűnik, a gyerekeim öröme és boldogsága valóban mindig nagyon sok pluszt ad. Ezért jó összekötni a kellemest a hasznossal. Gyerek boldog, mert szerveztem neki valamit, én boldog vagyok, mert gyerek boldog.
Az egészben a non plus ultra, ha az esemény, amit megszerveztem, engem is örömmel tölt el.

Így jártam tegnap.

Noémi szerencsére élményvágyó. Ezért arra gondoltam, 18. születésnapjára a tárgyi fiszfaszokon kívül meglepem valamivel. Elviszem valamelyik vágyott meseországába.
Vettem egy nagy levegőt és írtam a facebookon Annamáriának, hogy mit szeretnék, és igazából nincs veszítenivalóm, mert legfeljebb azt mondja, nem fogad idegeneket, mert az állatai nem mutiba vannak.
Nem küldött el, hanem ismerősnek jelölt és azt mondta, szívesen lát bennünket.
Így történt, hogy a most még kiskorút elvittem baglyozni.
Ráadásul egészen előtte estéig sikerült is titokban tartani.

Elindultunk, szokás szerint 1-2 lehajtót elbaszarintottam, és még így is odaértünk a megbeszélt időre.
Megpróbálhatnám leírni pontról pontra, hogy mi minden történt, csak nem lenne értelme, Inkább csak elmesélem, hogy minden érzékszervem elraktározott valami fontosat egy életre.
A kölyökbagoly pihéinek puha tapintása, és a felnőtt bagoly tollainak simasága, a borostyánszemek vesébe néző figyelme, a felváltva pislogás mókássága, az elégedett bagoly elégedett csiripelős hangja, a capuccino íze, a maine coon cicák barátságossága, Rózi kutya tapintható, ölbe bújós kedvessége, Noémi ragyogása, az elnyert bizalom csodája, a kert természetessége.

És az egész hely megnyugtató kisugárzása. Az az érzés, hogy itt minden, és mindenki a helyén van. Az állatok és az emberek kiegyensúlyozottak, boldogok és nyugodtak. Egyik sem bújt el előlünk, egyik sem fújt, csettintett felénk, ránk.
Olyan helyre kerültem, ami teljesen kompatibilis velem. Ami képes arra, hogy a jelenleg bennem levő vibrálást kisimítsa.
Remélni sem mertem, hogy ilyen most megtörténhet. Azt hiszem 3 órát töltöttünk ott, és nagyjából 2 nappal meghosszabbodott a szabadságom.

Annamari pedig teljesen ott van. Hogy értsd, mire gondolok:
vannak olyan emberek, akik, ha belépnek valahová, akkor mindenki felkapja a fejét, mert érzi, hogy Valaki bejött. Valaki, akin nem lehet átnézni, akit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Nem azért mert rikít, vagy harsány, vagy vibrál, vagy mert direkt magára vonja a figyelmet, hanem azért, mert ő, Ő.
Mert önazonos, mert hiteles, mert élő. Mert amit mond, megegyezik azzal, amit gondol. És amit gondol, az jóság.

Begyűjtöttem, és dédelgetem most ezt az élményt.