Mese (Vízkő és teafű)

Zizinél vetítés van.

Nem, nem híradót néz- hallgat, hanem a saját, különbejáratú, szemhéj mögötti moziját figyeli lehajtott fejjel, amíg várja, hogy a forraló végezzen azzal a liternyi vízzel, amit beletöltött.

Úgy döntött, lefekvés előtt még iszik egy teát, meg a nagyobbik gyereknek is csinálni kell, meg van fázva az is agyonra.

Hiába mondja neki Zizi, hogy öltözzön fel, 15 évesen azt gondolja, úgyis jobban tudja. Ráadásul az anyja is állandóan őt zargatja: „Kivan a dereka állandóan annak a gyereknek! Mé‘ nem beszélsz vele? Mé‘ nem parancsolsz rá? Nem lesz ennek jó vége, majd meglátod! Mer‘ mindent megengedsz neki!“

Hát akkor majd meglátja. Úgyis az lesz a vége, hogy majd jól meglátja. Már nem is válaszol, amióta rájött, hogy az anyjának ez fontos. Hogy ott legyen, hogy elmondhassa. Hogy „megmondhassa“. 

A forraló felől nem jön semmi hang, pedig elég régen bekapcsolta már. Odamegy megnézni, be van kapcsolva, de nem világít. Valaki megint kihúzta a konnektorból, biztosan szendvicset csináltak. Bedugja, visszaül, másik mozi indul.

A múltkor elment jósnőhöz. A barátnői lyukat beszéltek már a hasába, megunta, bejelentkezett Igazlátó Jennyferhez, barátnői kedvencéhez. Volt ott minden, csak fekete kakas vére nem.

Bár a szaga mintha…

Majdnem kitolatott, de a buli kedvéért ott maradt. És nagyon jól tette, mert igen régen szórakozott ilyen jól. 

Amikor félrehúzta a műanyag gyöngyös függönyt, csörgött, csattogott az egész, olyan volt, mintha nagyanyjáéknál lépett volna be a nyári konyhába .  Ők légy ellen használták, itt nem tudott rájönni, hogy miért. Odabent minden olyan volt, ahogy a nagy könyvben le van írva: gyertyák által gerjesztett félhomály, kristálygömb üvegből egy horgolt terítővel letakart kis kerek asztalkán, fekete macska, súlyos szőnyegek feltéve falvédőnek. Szerencsére füstölő nem volt, mert akkor tényleg pánikszerűen menekült volna, annyira nem bírja azokat a súlyos keleti illatokat.

Jennyfer kortalanul, cuki, szétcsúszni készülő turbánban üldögélt a kis asztal másik oldalán, abban az olcsó kimonó szerű köntösben, amit tizenévvel ezelőtt bármelyik kicióccó kínaiban be lehetett szerezni. A hölgy vélhetően egy elegáns mozdulattal akart inteni neki, hogy foglaljon helyet az asztal innenső oldalán, de beakadt a kimonó ujja, így inkább csak egy béna „Na tedd le magad. Oda.“ jelzés lett belőle.

Elkezdődött a hókuszpókuszos abrakadabrás priccéspruccos  igazlátás és jövendőmondás. Elvált szülőkről (nem váltak), sanyarú gyerekkorról (ez se jött be) esett szó benne, a 8 gyerekkori költözésről, a korán meghalt apáról, a szerető és gondoskodó nevelőapáról nem. Volt viszont hosszas meditálás, univerzumhoz imádkozás, tenyérvizslatás, hümmögés.

Ő a maga részéről csak az elfojtott  röhögés apró neszeit tudta hozzáteni a mutatványhoz, de szerencsére ez Jennyfert nem állíthatta meg a lelki ámokfutásban.

Megkérdezte Zizit, hogy milyen jóslást szeretne, mire ő azt felelte, beéri az igazsággal is, a milyenség annyira nem fontos.

Jennyfer majdnem megsértődött, de mivel a vendég még nem fizetett, inkább visszaöltötte fröccsöntött műanyag mosolyát és felsorolásba kezdett:

van ugye a tenyérjóslás, a kártyajóslás, a kristálygömbből jövendölés, a sors kiolvasása csontokból (itt Zizi hangosan felröhhintett, de csuklásnak álcázta), a teából igazmondás,  és még felsorolt vagy ötöt, amiket megjegyezni is kár lett volna.

Legyen akkor a teafű, és érdeklődve megkérdezte, hogy ehhez száraz egész tealevelet használ, vagy leforrázott levelet, vagy hogy is megy ez.

Jennyfer először gyanakodva nézett maga elé, majd valószínűleg úgy ítélte, nem a szakmai titkait akarják ellopni, ezért visszakapcsolta tündöklő mosolyát és közölte, hogy ehhez leforrázott és leszűrt szálas teát szokott használni.

Hozta is, kiborította a kistányérra és belemélyedt. Úgy 10 percecskére. Utána teljesen feldobta Zizit, hiszen igért neki királyfit fehér lovon, gazdagságot, bölcsességet, egészséget, házat, autót, sikert, mámort, haverokat, bulit, és fantát. Sok fantát.

Mondjuk azt mondta, gyereket soha nem fog szülni, így el is gondolkodott, mit csinált akkor ő 15 és 7 évvel ezelőtt és ki rendelt tőle reggel tejbegrízt vacsorára.

A jóslás boldoggá tette. Igazán. Jót pihent, jól kikapcsolódott, és kapott rengeteg jó jövendölést.

Azért a végén megkérdezte, hogy azok az apró fehér izék és pelyhecskék mit jelentenek a teafűben. Kapott egy komoly, nagggyon tudományos magyarázatot az időről, a manifesztálódásról, az útelágazásokról…

 Végre felforrt a víz, a forraló hangos kattanással jelezte: „kész, végeztem, kikapcsoltam“.

Várt még egy picit, azután leforrázta kedvenc teáját, hagyta állni az előírt 2-3 percig, majd leszűrte. Érdeklődve megnézte a leforrázott, leszűrt ta füvet és mivel meglátta benne az iőre, a manifesztálódásra és az útelágazásokra utaló apró fehér izéket és pelyhecskéket, lefekvés előtt még tudományosan öntött egy kis vízkőoldót a forralóba.