Ily :)
A múltkor bekeveredtem valahová. Talán cukrászdába, talán kávézóba, mindegy. Azt hiszem, csak éppen sorbaálltam valamiért, amikor meghallottam egy kicsit indulatos félmondatot női hangon: akármilyen kis csekélység!
Kicsit hátrafordultam, mert a kíváncsiság nagy úr.
Egy klasszikus ÖTYE társaság szedelőzködött az egyik pici asztalnál, 3 idősebb nő. És igen, egyikük szemmel láthatóan indulatosan magyarázott a másiknak, hogy ő hosszú idő után csak úgy fogadta el ezt a meghívást, hogy senki nem vesz a másiknak semmit. Hogy csak leülnek és beszélgetnek és nincs meglepetés és semmi ilyesmi. Éppen ezért őt nem érdekli, hogy milyen csekély kis ajándékról, emlékről legyen is szó, ő azt nem fogadja el.
Mert nem így egyeztek.
És annyira megértettem.
3 megjegyzés:
:-) Igen, ha valamiben megegyeznek valakik,legalább tartsák azt be, kikerülendő ilyen és más nagyon kínos helyzet....ismerős szitu:-)
ismerős ám,
nem az ajándék értékén van a sértés, hanem azon, hogy MEGEGYEZNEK, és ANNAKELLENÉRE teszi valaki mégis az ellenkezőjét, (mert ugye, őneki ne mondják meg, meg ő megengedheti, ....nagyon kínos
az meg, hogy ilyen hangosan kellett ezt kimondani, sok mindent elárul
Ó, hányszor cumiztam be én ezt már! :-(((
Megjegyzés küldése