Hétfőn elhagyott a lelkem.
Érezted már, hogy elhagy? Hogy nincs. Hogy nincs miért, hogy csak azt érzed, mindenki a te erődből él, mindenki csak neked panaszkodik?
És, bár megszűröd, hogy kinek a gondjain osztozol, mégiscsak fogy az erőd, a mentális.
Nem tudsz szeretni, nincs benned empátia, inkább az alvásba és az elutasító testtartásba menekülsz, mint hogy beszélned kelljen bárkivel, akinek problémája van. Mert úgy érzed, nem bírsz már többet.
És ez nem hiszti, tényleg nem bírsz többet. Itt a vége.
El kezdesz aludni. Minden este 8 után fekvés, ha kell nyugtatóval, és alvás 5:30-ig.
3 nap és 3 éjszaka után már felvillan 1-1 őszinte mosoly.
Márciusban megtanultam, hallgatni kell arra, amit a szervezet súg.
1 megjegyzés:
pont így
Megjegyzés küldése