Nagyon sokszor elhangzik, hogy nagyobb a füstje, mint a lángja.
De ha mindenre legyintünk, és ezt mondjuk, ha a dolgok jelentős részét igyekszünk ígyen elbagatellizálni, akkor lassan elcsúszik az igazságérzetünk, belerohadunk a foteljeinkbe, amit lassan kivehetnek alólunk anélkül hogy reklamálnánk miatta.
Van e a nőnek princípiuma?
Van-e a nőnek joga önmegvalósítani, ha ő az önmegvalósításban nem a gyerekszülést, gyerek nevelést látja?
Van-e a nőnek joga ugyanazért a munkáért ugyanannyi pénzt keresni?
Van-e a nőnek joga a szabad döntéshez?
Hogyan lehet, hogy ma, a XXI sz.-ban ezeknek a kérdések egyáltalán van létjogosultságuk?
Egy apa tegnap megkérdezte tőlem, hogy akkor, ha ő azt mondta a lányának, hogy legyen majd jó anyuka, akkor ő rosszat tett? És nem érti, és többedik, végtelenül leegyszerűsített válaszmondatomra sem érti, hogy ha ezt tanácsolta, a legjobbat tette, abban az esetben, ha a lányának az a vágya, döntése, hogy anyuka legyen.
És mi legyen majd azzal az anyával, aki kiteljesedett anyaként és semmi mást nem csinált, majd a gyerekek felnőve szerencsére a saját útjukat járják? Akkor mi lesz? Mert nem csinált mást: beteljesítette női princípiumát. Kösse fel magát? Vagy kezdjen akkor tanulni, vállalkozni? Mit fog akkor kezdeni a nagy férjheztartozással?
Tegnap egy Ákos szám kapcsán belémkötöttek fészen (mondjuk például azért nem értem Ákos mondanivalóját, mert hiányos az irodalmi műveltségem. Tyujj!). Ma az egyikőjük dicsőséggel feltette a tegnapi Ákos koncert egy jelenetét, amiben Ákos egy mondatban meri említeni magát József Attilával, aki azt verselte:
"mi férfiak férfiak maradjunk
és nők a nők – szabadok, kedvesek
– s mind ember, mert az egyre kevesebb…"
Na de ezt Attila 1937-ben írta, és azóta, azt gondoltam, reméltem változott néhány dolog. Hogy mondjuk a férfi-női szerepeknél esetleg egyértelmű lett, hogy Thomas Mann homoszexuális volt és csak alibiből nősült meg. :D
1 megjegyzés:
Végighallgattam ma az egész riportot ezzel a hólyaggal. Valahogy eddig kiesett a látómezőmből őméltósága, s most rájöttem, hogy de jó is volt nekem eddig. (Szerettem pár számát, de amúgy az utcán elmehetett volna mellettem.) A gyomrom forgott attól, hogy milyen egy öntelt, sznob és megcsinált az egész pasas.
De a lényeg az igen, hogy 2015, majd' 2016-ot írunk és ilyesmik még felmerülnek itt Európában. Döbbenet!
Szerintem amúgy Freud bácsi mind a tíz ujját megnyalná a művész úr után és lehet, hogy templom helyett inkább egy jó szakemberhez kéne járnia és rendezni az édesanyjához fűződő viszonyát az elméjében.
Mi meg majd elballagunk a büdös barlangba, ha kirepültek a gyerekek, nehogy az így immáron kiüresedett, haszontalanná vált porhüvelyünket táplálnia kelljen az államnak.
Megjegyzés küldése