a világ ma ilyen:
pont nem olyan, mint tegnap.
Azt gondolom, soha nem voltam és soha nem is leszek olyan gyerek, amilyet anyu szeretett volna magának.
Attól tartok, nem is neki születtem, hanem csak úgy, a világnak, magamnak, az életnek.
Öntörvényű macskává lettem.
És nem, nem bírom elviselni, ha baszogat, ha kérdőre von, ha vádaskodik. És ma mondtam, hogy ne tegye, főleg mukaidőben a mukahelyemen nnne.
Sírva fakadt, szemrehányt, megsértődött, érzelemzsarolt, és immáron sokadszor rámcseszte a telefont.
4 megjegyzés:
ja, az enyém is éppen meg van sértődve. mostanában kevesebbet járok arra, és nem telefonálok, mert a múltkor kifejtette, hogy telefonon nem beszélünk komoly dolgokról, komolytalanokra meg nem pazaroljuk a telefonköltséget.
múlt héten meglátogattam, látszik, hogy ismét mártíromkodik, fél óráig azt hallgattam, hogy járnak a buszok, és egyszer sem kérdezte meg, hogy vagyunk
:( Ismerős
...ujra kellett olvasnom ....mintha a sajat magam irtam volna :(
Ne tudd meg hányszor adok hálát érte, hogy van köztünk normál esetben minimum 1600 km... -mindig jövök haza lelkesen és azt hiszem, hogy jó lesz, most már jónak kell lennie és... és nem.
Megjegyzés küldése