Egy felfordult életben, ami mégsem káosz, hanem a rendnek valami egyre erősebb körvonalú formája, és ami kétségtelenül az én életem. Majd egyre komfortosabb lesz, és egyre sajátabb.
Nincs baj, mert mindenki él, és dolgozik.
A szervezetem közben nyomott egy satuféket, én meg lefejeltem a szélvédőt. Oké, megértettem merre terelt, megértettem amit mondani akart és igyekszem szót is fogadni.
Lettek, akik másképp fontosak az életemben mint eddig. Ennek részben a "satufék" is az oka. Mind a 2 világomban (igazi & virtuális) akadt, aki napi szinten mellettem volt, akadt, aki régi társ, és előkerült, volt akiről azt gondoltam, valamilyen szinten társ és aztán mégsem.
Nem fáj, nem haragszom, nem felejtek. :)
Mégis egyre biztosabb, hogy Fortuna, Isten, Gaia, (Eiva, Musu, Tündérkeresztanya) mind a tenyerére vett. Hát OK, néha tapsolnak, az fáj.
Na lépek tovább/le.
5 megjegyzés:
Örülök, hogy megvagy, és hogy egyre komfortosabbnak érzed a világodat :)
Igyekszem továbbra is türelmesen várni.
nagyon messze még a komfortos. Köszi.
Akkor.reméljük, ez már a komfortosodás felé vezető út.
Jó lenne, ha többször adnál életjelet. Remélem minden jól alakul az életedben.
:)
kbszilvi
Megjegyzés küldése