Az egygazdás kutya legjellemzőbb ismérve talán az, hogy, ahogy a neve is mutatja, élete során egy embert fogad el feltételek nélkül gazdának, falkavezérnek.
Valamilyen szinten én is olyan vagyok, mint azok az "egygazdások":nehezen váltok. Ami érdekes, hogy alapjában véve egy csomó dolgot nyitottan fogadok. De ha elfogadtam, azon belül már nehézkes a csere.
Nagyon jól példázza az ilyenségem a zumba. Imádtam R-rel az edzéseket. Csajos volt, riszálós, nevetős. Mégis lehetett alakulni. Csináltam a saját tempómban, ahogy, amit bírtam. Nagyon szerettem, még úgy is, hogy időnként az ugrálástól fájt a térdem.
Azután egyszer csak kiderült, R külföldre megy dolgozni. Lett ugyan új edző, és ő hiába is tudta volna szakmailag amit R, nem tudta azt a hangulatot, azt a motivációt, lelkesedést beletenni. Így abbahagytam a zumbát, mert az nekem R-rel volt az igazi.
És most meg itt van a másik szerelem, a jumping. Amiben szintén történik némi változás. Viszont szerencsére, ellentétben a zumbával, most van lehetőségem választani. És tulajdonképpen hálás vagyok, mert tálcán kaptam a lehetőséget, hogy ott és azzal maradhassak, akivel eddig.
A kamaszokkal kapcsolatos agymenés átmeneti lelkiválság miatt szünetel...
(mert pont ilyenek a kamaszok)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése