Tegnap megfőztem 2 napra, lenyírtam a füvet, kapálni meg csak este tudom a ház előtti virágoskertet.
Így ma bőven jutott idő a lazulásra. Ki is feküdtünk a kertbe "napozni" (árnyékba).
Ott aztán végtelenített jóérzéssel vett körül az a valami, amit életnek nevezünk. Rozsdafarkúk, galambok, kutyák, a nyárfa lombján át rámkacsintó napsugár, valahol a sokadik szomszédban hiszérikusan káráló tyúk, zümmögések és zsennyegések. Csiklandós rovarlábnyomok rajtam szana-szerte és persze Vavyan Fable és a Tündértánc.
Jóság. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése