2014. június 30., hétfő

Őrség, Őrség!

Vagy ihlet van, vagy gép előttem. A kettő mostanában nem jön egyszerre.
Pedig nem eseménytelenek és nem gonodolattalanok a napok.

Jó lenne talán mesélni az Őrségről, de mindig eszembe jut, hogy hát a képekkel talán mindent elmondtam.

Ráadásul ha belefognék, akkor meg egy csomó személyes dologról is kellene írni, amik nekem hozzá tartoznak mostantól az Őrséghez.
Szigorúan megszabva a határokat annyi talán elmondható, hogy nehezen indulok bárhová, ha nem Élet az utitárs. Vele már ismerjük egymást, egymás agybajait, tűrőképességét, érdeklődését, irányválasztását, érzékenységét.
És egyedül is jövök megyek, ha kell, ha akarok.
Ám amikor nem vele, és nem egyedül, akkor mindig tartok attól, meddig mehetek el, és meddig "engedhetem", hogy menjen velem kapcsolatban a másik.
Voltam már Velencében kolléganővel, élveztem, de végig mérlegelni kellett, ki mennyit adhat - vehet egy helyzetbe-helyzetből.
Voltam anyuval hosszú hétvégén, az nagyon jó volt.
Voltam párszor társasággal, az mindig vegyes.
Körülményfüggő, hogy az együtt utazás mérgező lesz vagy tápláló.

Most eleve úgy terveztem, hogy az unokanővéremmel megyünk valahová kettesben. Ez csak félig zsákbamacska, mert gyerek- és felnőttkorunkban is elég sokat voltunk/vagyunk együtt (a kamaszkor valahogy kimaradt).
De így még azért nem. "Összezárva" ketten 4 napig. Nem tudhattam, mennyit befolyásolnak férjek, gyerekek. Mind nagyon erős személyiség és tudom, hogy sokszor "bezavartak" már ők hatan eddig is.

És nekem ez most nagyon bejött.
Mert lehet szólni, ha antiszoc az ember. Vagy elmesélhető, hogy néha arról mélázok, hogy egyszer biztos megnémulok. Lehet röhögni azon, hogy közös a víziszony. Vagy azon, hogy előfordulhat, hogy feladom a barlangvágyat egy szeri házért.
Jó volt, nagyon, hogy kizáródtak a férfivélemények, férfidolgok (2 férj és 3 fiúgyereknél ez néha főnyeremény). Nem volt olyan, hogy ezt elszúrtad, hanem az volt, hogy te figyelj, ezt benéztük. Ott álltunk meg ahol akartunk, ott feküdtünk le a fűbe, ahol akartunk, azt ettük, amit akartunk.
És ez jó volt. Felszabadító, megnyugtató, kisimító.

Jövőre talán jöhet egy új felvonás.

1 megjegyzés:

Alessia írta...

Látszott rajtatok, hogy ki vagytok simulva. :-)