Tom

Nos, Tamásra, illetve a blogjára visszatérve egy kicsit.

Majdnem lecsúsztam a határidőről, mert nagyon komoly aggályaim voltak, hogy megtehetem-e, átköltöztethetem-e a blogot így, hogy ő már nincs velünk. Ráadásul a legjobb barátjától sem kaptam választ, pedig facen és iwiwen is próbáltam elérni.
Szóval adott volt a helyzet, hiszen, mivel én csináltam Tamás blogsablonját tudtam a jelszót (nem, soha nem fogadott szót, amikor egy-egy blogigazítás kapcsán kértem, hogy változtassa meg) és tudtam hogy bezár a blogol.
És először úgy gondoltam, hogy hagyni kell ezt a blogot megszűnni. Hiszen ő közel 7 éve nincs velünk. Nem ír, nem nevettet, nem beszélget, nem szeret.
Azután meg elkezdtem visszaolvasni a blogját. És újra, meg újra megérintős volt az élni akarása, az életszeretete, a kedvessége, az embersége. És onnantól, bár a "van-e hozzá jogom?" kérdés nem múlt, de nagyon úgy gondoltam, hogy ezt a sok szép emléket és gondolatot nem szabad sutba dobni.

Ezért mentettem át a blogot. Talán megbocsát nekem ő is, és a kommentek alapján merem azt gondolni, hogy ti is helyeslitek a döntésemet.

Ez például a jogi esetek zenekar egyik dalszövege :

Születésnap

Ha úgy érzed, hogy vége már,
ha nem süt rád a napsugár,
ne sajnáld, ne sajnáld,
ha minden percnek értelmet adtál.

Ha lassan senki nem felel,
És te is ritkán kérdezel,
ne sajnáld, ne sajnáld,
ha minden percnek értelmet adtál.

R: Voltak mindig melletted,
amit tudtál megtetted,
A megvalósult álmok,
a régi jóbarátok,
most itt állnak, és köszöntenek.

Az évek gyorsan szállnak el,
de csak az élet múlik el,
ne sajnáld, ne sajnáld,
ha minden percnek értelmet adtál.

Hát szép, aggálymentes éjszakát nektek.