esti mese

És ma csak úgy, az egyik pillanatban megtört a koponyám védvonala és az eddigi ösztönös és kitűnő működést feladva önkénesen engedte az agyamba behatolni a kolléganő hangját, ahogy magyaráz az utódjának.

Olyan volt ez, mint amikor éjszaka egy pillanatra felriadva hirtelen meghallod a falióra tiktakját,és onnantól kegyelem nélkül hajnalig hallgatod: tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-tak-...

Egyszerűen nem tudtam kikapcsolni a "hangokat", és jó ideig képtelen voltam a saját dolgomra koncentrálni.
Amúgy is túl sok(k) a kolléganő, de eeeeez...
Deszar.