egy sárga mellény

Ez most lehet, hogy hosszú lesz. Nem akarod, nem olvasod. Ennyi.

Van 2 darab középiskolás gyermekem.
Az élet bizonyos helyzeteiben átok, hogy alapítványi iskolába vágytak és kerültek.
Átok, mert a tavalyi tandíjat 25%-kal nyomták feljebb erre az évre, és, mert a jelenlegi nemzeti vezetés érezhetően nem támogatja az alapítványi-/magániskolákat, visszatartja a pénzeket (nem külön juttatásról beszélek, hanem a jelenlegi törvények szerint járó pénzekről). Miután, hogy első kézből kapjunk infókat, SZMK tagok lettünk, tudjuk, hogy a tavalyelőtti, és a tavalyi II. féléves pénzt is február helyett augusztus végén kapták meg.
Vannak bizonyos tanhelyzetek, szakképzések, amiket át kellett variálniuk, mert az új szabályok nem tesznek lehetővé bizonyos dolgokat.
Szóval ilyenformán egyáltalán nem érezhetjük biztosnak a felállást, és a gyerekek helyét.

Más helyzetekben viszont áldás.
Az, mert az alapítványi iskoláknak kicsit nagyobb szabadságuk van. Így példul a tanrend összeállításában. A kicsinek nem kellett választanunk a hittan, vagy az erkölcstan között, mert helyette heti plusz 1 órában idegen nyelvet tanulnak. Mert nekünk, a többi iskolához képest nem kell gyötrődnünk újabb és újabb tantárgyfelosztás miatti hercehurcákkal, órarendváltozásokkal. Mert befizetem a tandíjat és nem kell WC papírra, másolásra pénzt beadnom.

Ugyanakkor tudom, hogy a gyerekek régi sulijában, és más iskolákban nem így áll a helyzet. Olyan felemás már a kiindulópont is: kedves város/falu, tiéd az iskola, te költesz rá, amikor kell, de nincs beleszólásod, ki, és mit tanít az épületedben. Hogy az átvett iskolaépületekben csak akkor lehet karbantartást végezni, ha az épület életveszélyessé válik, miközben milliárdokat költünk a csak nevében és emlékeiben élő magyar nemzeti focira. A többiről, amikbe mostanában van szerencsém belelátni, szintén eláll a szavam és a 2 fülem.

Tegnap volt némi eszmecserém egy emberrel, aki apa. Kisfalu lévén itt még működnek a kapcsolatok. A gyerekek megkapják a kilépési engedélyeket, a tanárok baráti módon igyekeznek felvenni a ritmust az új helyzetben. Az apa szerint tehát minden tök jól működik, ahol nem úgy megy, mint itt, ott csakis az iskola a hibás. Pont.
Nem megyünk tovább, nem kérdezünk, nem érdekel máshol mi és hogyan működik.

Én ezt nem tudom megtenni. Én nem tudok simán elmenni az olvasott vicc mellett, ami valahogy így szólt:
nincs baj, ha megbuksz hittanból, a pótvizsga sikerülni fog, csak hinned kell.

Én örülök, hogy a gyerekemnek nem tanítanak többek között olyat, hogy a homoszexualitás halálos bűn, és, hogy az erkölcs alapja csak a keresztény vallás lehet. És én itt le is húzhatnám a rolót.
De én hülye nem teszem, mert és azt sem szeretem, hogyha más gyerekeinek ilyen bigott hülyeségeket tanítanak, ahelyett, hogy segítésre, összefogásra és toleranciára biztatnák őket.

És én ezért lehet, hogy az utcára megyek és sárga jól láthatósági mellényt fogok felvenni, hogy a szolidaritásomat kifejezzem azokkal a pedagógusokkal, akik hasonlóan gondolkodnak, mint én.

Mert, őszinte leszek, engem nem érdekel, hogy ők hogy kapnak fizetést és hogy nem. Őket sem érdekli az enyém, és a kisujjukat sem mozdítanák, ha mától az autóiparban dolgozók bérét 10 évig sem emelnék.
 De az érdekel, hogy biztosítják-e nekik a szakmai alapú, elfogadásra biztató, egyéni fejlődést figyelembe vevő oktatásra a lehetőséget, vagy  felülről egy vízfej akarja megmondani, hogy az én gyerekemnek márpedig 35 tanórán kell hetente részt vennie, és, ha ezt nem bírja maximális teljesítménnyel, akkor csak egy szardarabka, amit le kell húzni a WC-n.
És nem szeretném, ha a következő generáció óvodásaival olyan emberek foglalkoznának, akik szorgalmasak ugyan, de "bizonytalan tudásúak", és akik csak valami most kitalált népfőiskolán sajátítanák el a szorgalmukkal és a bizonytalan tudásukkal 2 év alatt az óvónőség "velejét". Mert igenis, a legkisebbeket a legjobb képességű, legrátermettebb, legokosabb, legkreatívabb felnőttek neveljék, tanítsák.