említésre méltó

Vannak említésre méltó események a hétről.

Egyrészt, hogy ugye elkezdődött az orosz. 

Aminél az első 2 alkalommal mindjárt megtapasztaltam a jó zsaru-rossz zsaru problematikát, szóval a jó tanár és a (számomra) rossz tanár tipikus képviselőit. Az eredeti tanárnőnk anyanyelvi tanár, aki mellette gyönyörűen beszél magyarul is. Idős, de kedves, talpraesett, remek pedagógus és abszolut  szinten kezel bennünket. Tudja miből tanít, mit és hogyan akar.

A 2. alkalommal helyettesíteni kellett, mert elutazott. Jött egy régi tanítványa, aki viszont 15 éve nem tanít oroszt, csak középiskolában németet. Ehhez mérten kezelt bennünket.

Türelmetlen volt a nehezebben olvasókkal, nem nagyon engedte, hogy végigbogarásszák a mondatot, kimondatta a szavakat a szomszéddal, állandóan jött németből vett példákkal, párhuzamokkal, és, mivel valószínűleg nem ismeri a könyvet, folyamatosan megakasztgatta az órát, hogy minden egyes felmerülő szónál kezdjen ragozni, meg a nemeket magyarázni, meg nyelvtanozni. 

Miután nekünk ilyenkor 4x45 perc megy egyben, és az egész 17:00-kor kezdődik, ez baromi fárasztó. 7-ig bírtam, azután egy hülyeségnél némileg gonoszul beszóltam, hogy 2 nappal ezelőtt a csoport 70%-a még azt sem tudta, milyen betűk létezhetnek a cirill ABC-ben, akkor most ne kelljen már német párhuzamokra alapozva, (amit szintén nem mindenki tud) a szavak nemét kenni-vágni.  Ráadásul engem baromira idegesített, hogy állandóan azzal jött, milyen fontos a szavakat megtanulni, mindennek ez az alapja és milyen fontos a tanulás ésatöbbi...

Mindenki kinőtt már a középiskolából és saját maga döntött úgy, hogy tanulni akar. Szóval nem gyerekek már, akket állandó stresszelni kell a jegyekkel, meg a tanulással. Ha nem tanulok, én már tudom, hogy magammal szúrok ki. Ő meg erre nincs felkészülve. Szóval gonosz voltam.

Várom a jövő csütörtököt, amikor Natalja visszajön.

A másik élmény szerdán ért, amikor telefonált Kamasz, hogy előző este biza ők egy stéggel-stégről belecsúsztak a Tiszába a Hegyalja fesztiválon, és nem nagyon van száraz rongyuk. 

Félve pendítettem Életnek, hogy talán kellene nekik vinni valami szárazat, mire ő mondta, hogy részéről OK, csak kérdezzem meg Kamaszt is. Azt hittem, tiltakozni fog és kikéri magának, mert ő már nagy, és büszkeség, meg ilyenek... Ehelyett 1/2 6 környékén már Tokajban voltunk mindkettőjüknek (Kamasz+barát) szállítva tiszta cipőt, nadrágot, pulcsit. A legnagyobb sikere talán mégis a 20 kifli+zsömle kombónak és az azt kisérő X db májkrémnek volt. :)

Bár a Hegyalja vasárnapig tart, a gyermek tegnap este barát anyukájával megérkezett és "végre ágy!" felkiáltással röpke 1 órás, zanzásított élménybezámoló után elvonult aludni. 

Meg itt van még az, hogy néhány hónapja szenvedek már attól, hogy Sheldon éjszaka 2x-3x is elkezd éjszakánként nyávogni, panaszkodni. Időnként kijöttem, simiztem, beengedtem a kutyát, megetettem, és mindig csend is lett. Szerdán bementünk a Fressnapfba, és bevásároltam igazi macskakajákat (eddig a nagy dobozos kutyakaját kapták ők is). Nos, amióta macskatápot kapnak, csend van éjszakánként. 

Igazából rá kellett jönnöm, eddig éheztettem a cirnyóimat. Valószínűleg a kutyatápnak messze nincs olyan magas tápértéke, ami fedezné a cicák szükségletét. Pillanatnyilag jól laktak, de hamar kiürült a szervezetükből és megéheztek utána. És szerintem únták is már.

Sheldonnak nem volt epilepsziás rohama, egy árva remegése sem, mióta itt van Dögcike. Aki úgy néz ki, szigorúan terápiás célzattal, marad, mert egy ideje egyáltalán nem kell nyugtató Sheldonnak.

Nekem kellene, de az meg nem említésre méltó.