Hajnali 6 körül Sheldon ébresztett. Nehezen viseli Saláta hiányát, főleg reggeltájt, amikor már világos van, de nem, és nem akarunk mozdulni, nem akarjuk beengedni, nem fekhet a vállamra, mellkasomra, nem nyomhatja ki külső rekeszizomként a tüdőmből a levegőt.
Most a jobb combomon fekszik, kapaszkodik, mert kiccsé már lelóg. De szokott szunyni úgy is, hogy tartom a karom, mintha fel lenne kötve, hátsó lábai az alkaromon (üldögélős pózban) és ő átlóg a vállamon.
Szóval hajnalban felkeltem, ittam egy bögre tejet, csináltam egy kávét és kiültem a kertbe. A kuttyok rögtön körbevettek, meséltek, simogattatták magukat, ölbe kéredzkedtek, a madarak szövegeltek ezerrel, gondolom, ilyen is volt benne: "száz fiókád legyen, mind kakukk!" (by Bödőcs Tibor 2013 rádiókabaré úgy 45. perctől) .
Azután jött a szomszédasszony, és megtudtam, hogy kemót kap, mert 5 centis rosszindulatot találtak a tüdejében. És ha ő nem cirkuszolt volna novembertől januárig, hogy csak kellene egy tüdőröntgen, még most sem derült volna ki. Így viszont a dokik meg vannak elégedve, hogy jól reagál a kezelésre, mert időben elkapták.
El, a nyamvadt nénikéteket. :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése