2012. november 17., szombat

vér a vérből


Az elején még menekültem volna, azután valahogy megint úgy alakult, hogy abban a társaságban is a  helyemre kerültem. Jó volt, olyan testvéres.
Legalábbis azt hiszem, mert nekem csak egy elképzelt, idealizált testvérkép jutott gyerekkoromban.
Hát, olyan ideálistökéletes most sincs.
"Csak" olyan hús vér van, akivel időnként döcögős a beszélgetés, nincs mindig tökéletes összhang, nehezen nyitható, de aki már érezhetően örül, ha meglátogatom, és aki végre hajszolt vadból lassan emberré vált.

:)

Feltöltődés.



1 megjegyzés:

skyppy írta...

Én hálás vagyok a sorsnak, bárminek, amikor látom, hogy a gyerekeim mennyire jól kijönnek egymással, nem mondom,hogy nem vagyok "féltékeny" amikor egymásközött sutyorognak, amikor már ők ketten oldanak meg dolgokat...de elfogadom,hiszen ha nem leszek akkor is így kell ennek lenni...meg kell tanulniuk számitani egymásra....