Egyszer a bátyám, a sógorom és Élet majdnem belevágott egy közös vállalkozásba. Akkor azt mondtam, hogy családtaggal ne üzleteljen, mert nem szerencsés.
Most majdem beleugrottunk egy másikféle családdal bizniszelésbe, ráadásul majdnem belehúztuk Geri barátját is. Igazából hálás vagyok, hogy a Sors beleköpött egy durva nagyot.
Azért most hálából ittam egy kicsit, cigiztem egy kicsit.
És nem sírok, mert az erős nők nem sírnak, hanem vásárolni mennek.
2 megjegyzés:
Hát hüm. Azért az sz*r ügy, amikor kútba esik az embernek a terve... de néha tényleg jobb... és majd lesz magyarázat, hogy miért így... De azért csak iddogálj és cigizz, mert azt ilyenkor kell. Aztán majd lesz másik terv. :-)
A probléma alapvetően a szokásos: az ember magából indul ki. Én tudom magunkról, hogyha nagy jelentőségű dologról van szó (mondjuk egy lakás kiadása talán már az lehet), akkor akár béka van itthon, akár háború, azt meg kell beszélni, mert valakinek (bár lehetőség szerint inkább mindenkinek) rendelkeznie kell az ÖSSZES információval, hogy tárgyalni tudjon.
Más meg úgy gondolja, hogy ugyan tárgylgatunk, de néhány infót megtartok magamnak, néhányról kicsit ködölök, más infók miatt meg elküldelek egy másik családtaghoz.
És amikor összeáll az egész, akkor jön az "én nem így tudtam, én időben szóltam, mi erről nem beszéltünk"
Rájöttem, nem tudok olyan ködölős bejegyet írni, mint amilyen homály helyzeteket az élet elém hajít.
Megjegyzés küldése