A viszonyom Strausshoz finoman ellentmondásos volt.
Ugyanis imádom a keringőt, a Denevért, a bécsi hangulatot, viszont egy jó ideje nem és NEM voltam hajlandó Strauss hangversenyre járni, és igazán nem is nagyon hallgatom.
Az önismeret és az öncinca viszont arra jó, hogy megértsem, mi mozgat gyűlöletet, utálatot, irtózást, távolságtartást, távolmaradást.
Rájöttem, hogy egészen sokáig Strauss-szal a viszonyunk felhőtlen volt, csak szépen lassan, értelmem nyiladozásával borult be az ég felettünk.
Mert egy idő után nem szerettem, hogy minden évben kötelezően elvett az életemből 4-5 órát a bécsi újévi koncert, hogy szintén minden évben kötelező program volt a Strauss est, és én utálom azt, ami kötelező és ez meg akkor éppen nem is érdekelt.
Most viszont megdöbbenve vettem észre magamon az öröm és a várakozás jeleit, amikor megláttam, hogy idén júliusban is lesz Strauss koncert Egerben.
Ehhez tudni kell, hogy ez valóban egy nagyon tuti kis esemény minden évben. A Kis-Dobó tér éttermei plusz asztalokkal terjeszkednek ilyenkor, és ott lehet asztalt foglalni, lehet közben vacsorázni, vagy csak borozgatni, és közben csoda dallamok tunkolják az ember fülét és nagyon kellemesen humoros az egész hangverseny.
Szóval így történt, hogy felhívtam anyut, hogy lesz a Strauss est, nem akar-e elmenni.
Hát volt egy perc döbbent csend az éterben, mire összegyűjtött annyi erőt, hogy tétován megkérdezze: VELED? :D
Ő azt hiszi, utálom Strausst, pedig én csak a muszáj minden formáját rühellem. Ezt majd valahogy megbeszéljük :)
(Nem volt egyszerű, viszont már lélekszembesítéssel például azt is felfejtettem, hogy miért utálok strandra járni, tömegben vízben lenni, és ehhez nagyban hozzásegített a Kisslaci féle erőszakbotrány kirobbanása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése