Egyszer el fogok menni.
Valahová, tudom, el fog fújni a szél, vagy elvezet a napsütés.
Vagy nem megyek el sehová.
Bennem lesz a szél és a napsütés és csak befelé indulok.
Most még itt, kívül van dolgom. Most még kell az a kicseszett pénz ahhoz, hogy nekik megadhassam, amit anno én megkaptam. Ezzel tartozom a magasságnak és a mélységnek.
Talán mégis egyszer el fogok menni.
Ők már készen vannak, Készen születtek. Tökéletesnek. Amit lehet, már elbarmoltam velük kapcsolatban, amit tudtam, már megadtam nekik, és annyit, amennyire képes vagyok, már megtanultam tőlük.
Igen, azt hiszem, nem lehet, hogy ne menjek.
Egyre jobban taszít a civilizáltnak nevezett világ, ami körülöttem van. A szabályaival, a rendeleteivel, az elképesztő elvárásaival. És úgy érzem, nincs hová menni. Olyan ez, mint a vadnyugat. Építik a vasutat, jön a technika, a vadnyugat hősei pedig vonulnak nyugatra, hogy maradjon nekik valami a régi boldog nomád világból.
És egyszer nincs tovább.
Mert ott van basszameg a Csendes óceán.
És nem, nem magyarázok meg semmit soha többé.
Megpróbáltam valamit megértetni a fiammal. Valamit, amit azt hiszem, igazán csak akkor lehet megérteni, ha az ember már megküzdött ezernyi kétséggel, 2 vagy több gyerek lelkével és terelgetésével. (persze ezt csak utólag gondoltam végig)
Azt mondta, szar duma.
Hát ezért.
3 megjegyzés:
"igazán csak akkor lehet megérteni, ha az ember már megküzdött ezernyi kétséggel, 2 vagy több gyerek lelkével és terelgetésével."
Ezert nem erti.
igen, rájöttem. :)
Viszont azt hiszem, mindenkinél lehet olyan, ami miatt nem érti, vagy éppen nem úgy akarja érteni, pedig azt gondolom, megérthetné. Hát ezért.
Fájdalmas, de nagyon jó post. Mellesleg irodalmi.
Mellesleg ugyanebben a cipőben járok, és igazán csak kicsit vigasztal, hogy a "szar" szó még nem hangzott el mifelénk. Attól még fejjel megy a falnak a Kisded bizonyos szempontból, és hiába pofázok. Irány a vadnyugat!
Megjegyzés küldése