Tök jó verspárbaj alakult ki.
Mondjuk ilyenekkel:
Kiss Judit Ágnes
Negyven után
Hogyha eléred a negyvenet, ember,
gyűlnek a ráncok a homlokodon.
Túl a kudarcokon, annyi szerelmen,
túl haveron, túl vérrokonon
gyűlnek a ráncok a homlokodon.
Túl a kudarcokon, annyi szerelmen,
túl haveron, túl vérrokonon
jól tudod azt, hogy mennyi az annyi,
a szembejövőről, mennyit is ér,
s nem tudsz már könnyekre fakadni,
mert egy nagyfőnök kikísér.
a szembejövőről, mennyit is ér,
s nem tudsz már könnyekre fakadni,
mert egy nagyfőnök kikísér.
Hogyha kirúgnak, már nem akadsz ki,
lelsz más társat, más kenyeret,
orrod alatt szaporodna a „baszki”
de mert gyereked van, visszanyeled.
lelsz más társat, más kenyeret,
orrod alatt szaporodna a „baszki”
de mert gyereked van, visszanyeled.
Megtanulod használni az Excelt,
rajta beosztani pénzt és időt,
nem vacakolsz, csak olykor a szexszel,
aztán, mint a fa törzse, kidőlsz.
rajta beosztani pénzt és időt,
nem vacakolsz, csak olykor a szexszel,
aztán, mint a fa törzse, kidőlsz.
Negyven után még bírod a tempót,
már ha a térded nem reumás,
nagy sikerekre legyintesz: „E' megvót!”
Csökken a becsvágy, nő a tudás.
már ha a térded nem reumás,
nagy sikerekre legyintesz: „E' megvót!”
Csökken a becsvágy, nő a tudás.
Mind gyakrabban lát a fogorvos,
kardiológus, majd a szemész,
végül rájössz, túl sok a dolgod,
s mind leszarod: jó így az egész.
kardiológus, majd a szemész,
végül rájössz, túl sok a dolgod,
s mind leszarod: jó így az egész.
Negyven után minden nap ajándék,
hát örömödben fogj madarat!
Van mese is, csoda is, mire várj még,
tán száz évre való is akad!
hát örömödben fogj madarat!
Van mese is, csoda is, mire várj még,
tán száz évre való is akad!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése