2015, te szörnyű

Kedves naplóm,

Immáron 2016 januárjának közepén járunk és talán ideje számot vetni a tavalyi évvel.
Ha 2 szóval kellene jellemeznem, csak annyit tudnék mondani, hogy szar volt.
Illetve nem volt teljesen az. Csak ez jut először eszembe, ha azt mondod, 2015.

Ha azt mondod, 2015, akkor azt mondom, betegség.
Apu 2x volt kórházban, bár ebből az egyik szanatórium volt, ahol próbálták megerősíteni. Nem nagyon sikerült, viszont legalább szép helyen volt. És muszáj emlékeznem rá, hogy kényszerből egy délelőttöt én is eltöltöttem a sürgősségin. Nem lenne jó elfelejteni. Nagyon fontos volt az a nap. Rájöttem, hogy nem vehetem félvállról magam, kell, hogy emberszámba vegyem Csillagvihart, még akkor is, ha ezer+1 más dolog tolakodna előre.

Ha azt mondod 2015, akkor azt mondom, fáradtság.
Soha nem gondoltam, hogy olyan szinten le tud zsibbadni az idegrendszerem, hogy könyvet sem kívánok a kezembe venni. Márpedig tavaly ez történt. Éppen most néztem végig, a tavalyi 50-es könyvkihívásnak a felét sem teljesítettem, pedig év elején még nagyon tervezgettem, hogy mit és hogyan.
Ráadásul el sem tudtunk menni ősszel kettesben feltöltődni, pedig az mindig nagyon jó, viszont a hiánya az egész téli időszakra rányomja a bélyegét.

Ha azt mondod, 2015, akkor azt mondom, eredménytelenség.
Valahogy minden olyan reménytelennek tűnt. Minden visszacsúszott a 0 pontra, vagy ha nem, akkor aránytalanul nagy erőfeszítésbe került, hogy legalább az 1 szintet elérjem. Nem nagyon éreztem a siker ízét, inkább mintha egész évben csak a bukás kikerülése lett volna a cél. Csak, hogy legalább görbüljön.

Ha azt mondod 2015, akkor azt mondom, elveszettség.
Igen, teljesen elvesztem a környező világban. Nem értem mi történik, nem értem, mi szállja meg az embereket, amikor saját érdekeikkel szembemennek. És nem, nem az egóról beszélek, hanem a saját érdekek között igenis a közösség érdekeit is szem előtt tartom. Nem értem, hogy most, a XXI. században még mindig olyan témákat kell rágni, amiket egyszer végre már le kellene zárni, olyan sérelmeken lovagolnak emberek, amiknek nincs értelme,
Nem értem, hogy miként lehet fekete-fehérré változtatni egy rendkívül színes, érzékeny, gyönyörű világot.

Ha azt mondod, 2015, akkor azt mondom, magánéleti válság.
Csúcsosodott, kiteljesedett. rengeteg energiát felemésztett. Hol a vége?

Ha azt mondod 2015, akkor azt mondom, türelmetlenség.
Mindenhez és mindenkihez.

Miután nem szeretem a egyoldalú dolgokat, majd ebéd után, jóllakottan összeszedem a "2015, te csodás" listát is.