morzsák

Süt a nap, megajándékoztam magam soron kívül 1 nap szabadsággal, a mosógép teszi a dolgát és most iszom a 2. kvm.
Szóval van egy kicsi időm és úgy gondoltam, mesélek. Lassan lehet, hogy csak magam magamnak, de még így is jó. :)

Ami a legfontosabb (és köszönöm az érdeklődést, meg jókívánságokat), apu már otthon van. A kórházban már másnapra jobban volt, némi kivizsgálásra bent tartották, bár, miután a szívével vannak gondok és folyamatosan kap gyógyszereket, kezelést, igazából csak alap vizsgálatok voltak. 1 hét után hazamehetett, most otthon pihen. A bátyám nagyon lelkes, kicsit talán túlságosan is, mert aput máris vinné kávézni, ettől anyám rendkívül ideges és ráadásul fáradt is.

Itt van Nesztor (Jöve) , vasárnap elhoztuk Bp-ről. Én hulla másnaposan, mert előtte végre újratalált unokatesóval  beszélgettünk egy kicsit fél éjszakát, és pálinkáztunk is, meg söröztünk. Tehettük, mert ott aludtam. Dé pedig szintén nagyon fáradt volt, mert ő meg haverokkal, barátokkal, ismerősökkel volt, csak ő legalább nem volt másnapos. A lényeg, hogy a kutty itt van. 3. nap reggel frankón lelépett, kihasznált úgy 5mp-nyi figyelmetlenséget. Azután 30 percen belül előkerült (éppen erre sétált és "befogtuk"), azóta ki-. és beállásnál szigorúan megkötve. Egyébként jó fej, barátságos, szeretetreméltó. Mondjuk mérete és kora, valamint fellépése miatt átrendezte a falka hierarchiáját. Egyelőre mindenki emészti az új pozícióját.

Olvasgatom a bejegyeket. Alianáét, Csikaszét, Cirnyóét, Macsekét, Goldenét, Alessiáét, beszélgetek Maniccal, Bosszal, blogokon ismeretlen nekem-ismerősökkel, és mindenütt szó van gyerekekről.
Kisebbek, nagyobbak, velük korosztályra jellemző gondok, boldogságok,.
És tudjátok rájöttem, hogy a történelem a gyerekeknél is igyekszik nagy vonalakban lekoppintani a régebbi dolgokat.
Az például simán előfordult, még általános iskolás időszakban, hogy telefonon kérték el barátok, barátok szülei a gyerekeimet, hogy elmehessen, ott aludhasson hétközben is, ne csak hétvégén.
És tegnap megint a kezembe kaptam a telefont a kéréssel, hogy ott aludhasson kivételesen hétköznap is a lányka.
Csak már nem szülő volt, nem is osztálytárs és nem is barátnő.
Időnként elgondolkodom azon, ki engedte meg nekik, hogy ekkorára nőjenek és egyáltalán mikor történt ez az egész...