Az én családom története nem különleges, talán egy kicsit rendhagyó. Az én családom olyan... szétszórt. Azt hiszem, soha nem volt igazán családosan összeszedett, és ezen sokáig az évek sem segítettek.
Nekem jutott 2 nagyszülő, szerencsére ők elég sokáig ahhoz, hogy ráérezzek, a nagyszülők a szeretetért vannak. Csakis a vegytiszta szeretetért. Hogy kényeztessenek. Hogy legyen egy hely, ahol nem kell viselkedni, ahová bizalommal lehet menni. Ahonnan mindig lehet kapni pénzt, paripát, fegyvert az élethez.
Jutott szerencsére 2 szülő is. Mára megbocsátottam nekik, hogy felneveltek, szerettek,
Kaptam 2 féltestvért. Túl időseket és távolságtartókat - távollevőket ahhoz, hogy valóban azt érezhessem, vannak testvéreim. Ugyanakkor legalább a tudat megvolt, hogy mégsem vagyok teljesen egyke.
Kaptam 4 unokatestvért is az élettől. 3 elveszett, még gyerekkoromban valami rejtélyes, felnőttes ok miatt, viszont a 4. mindig testvérként volt nekem.
1 nagynéni-keresztanya innen, egy nagybácsi onnan. Nagyszülők testvérei innen is,onnan is. :)
Néhány éve megtaláltuk egymást a 3 elveszettel, és azóta kicsit kerekebb a világom, főleg, hogy tartjuk a kapcsolatot fb-n, telefonon, személyesen.
Családi találkozó viszont most volt először, a bátyám szervezte.
Vérszerintileg Apu, bátyám, 3 unokatestvér, 4 családi gyerek és én, plusz a sógornőm, az egyik unokatesóm felesége és Élet.
Nem tudok többet mondani, nagyjából 1 napot töltöttem valami narancssárga színű, puha illatú fészekmelegben.
Mintha mindigegyütt,.. mintha sosemkülön...
Köszönöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése