Mert azt, hogy miért találkozom valakivel, soha nem tudhatom, csak abban lehetek biztos, hogy valamiért be kellett, hogy lépjen az a másik az életembe.
Megtehetem persze, hogy azonnal kilököm, lezárom, mielőtt bármit megtudnék róla, vagy éppen magamról, ebben a viszonylatban, az adott közegben.
Helyből felszállva persze kimondható, hogy XY csak érdekből, közös munkára, hosszútávra, vagy szex miatt került kapcsolatba velem, vagy éppen azért, hogy legyen valaki, akit feltételek nélkül utálhatok.
Ha hidegen, ésszel csinálom, és ott tartom az egészet a kezdőpontnál (ami munka, az munka, ami szex, az szex, aki első látásra utálatos, azt utálom), akkor az lehet jó, mert kontroll alatt tartható. Minden az, ami. Se több, se kevesebb.
Viszont, ha engedem fejlődni az egészet és a szív is belekerül, akkor könnyen lehet, hogy valami egészen érdekes nő ki belőle.
És kaphatok váratlan reakciókat. És az fájhat is. És örömet is szerezhet. És meglepetést is tartogathat.
És pont nem biztos, hogy az lesz, aminek indult.
Mindenképpen több lesz.
És mindenképpen kockázatosabb felvállalni, hiszen sérülhetünk és sebezhetünk mind a ketten. És, hogy sérülünk, vagy megsebzünk, az csakis rajtunk, kettőnkön múlik.
Az utóbbi időkben ajándékokat kaptam. És ezért hálás vagyok. Végtelenül.
4 megjegyzés:
Ezt úgy módosítanám, hogy minden ember egy lehetőség :)
a teszt helyett?
Szerintem jobb úgy, ahogy te írod, hogy mindenből minden lehet... Volt már, hogy ajándékból büntetés, és fordítva, és a három együtt, és a végétől az elejéig.... szóval volt itt már minden. De mindenki van valamiért. Ha másért nem, hogy jól pofánvágjon, és legközelebb vegyél te is bokszkesztyűt, mert tudjad, hogy az kell az élethez. Kicsit zagyva vagyok, de ez egy elég bonyás téma.
Tudod, mindenki jó valamire. Ha másra nem, hát elrettentő példának :)
Megjegyzés küldése