2015. május 23., szombat

tegnap

Tegnap

reggel felszedtem a kocsival fiam haverját, kivittem a buszhoz (hagyhattam volna, hogy a házunk előtt ácsorogjon,várva a fiam, de én tudtam, amit ő nem: hiábavaló a várakozás, a kamaszomnak nem lesz első órája.

a faluból kifelé menet baszki elütöttem egy fecskét. Abszurd történet, nem akarok róla beszélni, még mindig belesajdul a lelkem.

egész nap számokat bogarásztam sok mátrixban, a számok szigorúan 1-4 tartományban, a háttér a szürke 4 árnyalata volt. Ha valamitől, hát ettől szikrázik a zember szeme.

jó emberrel közöltem, hogy aranyos, de ijesztő. Másik jó embertől ezért, vagy másért kaptam kv-t is. Áradott a szeretet tőlem is, felém is.

10 percet keresgéltem egy parkolóautomatát ("parkolójegy váltása szemben az utcában"), de csak a hűlt helyét találtam, de mindegy is, mert  ahová menni akartam pénzt befizetni, na az pénteken zárva vagyon.

kiváltottam kamaszlány gyógyszerét. Egy kivételével. Azt csak kifizettem, de elfelejtették ideadni (picióccó ezeröccáz), de ez ugye csak itthon derült ki...

találkoztam anyuval. Ez nagyjából plusz 1 órával megnövelte a kisvárosban tartózkodásomat. Ez nem baj, ilyenkor mindig tanulok valamit és edződik a lelkem, viszont fárasztó.

ajándékokat is vettem sürgősbe.

összeszedtem egy részeget, aki csatát vesztett a gravitációval szemben, pont a zebrán. Vékony kis emberke, és akart is felállni, de úgy járt mint az a kis gombóc kutya, aki nem tud kimászni a kerek tálból és gurulgat körbe-körbe. Amikor megemeltem, annyit mondott: "azistenáldjameg, még egy kicsit emeljen, 'sztán már menni fog". Felállítottam, kérdeztem: innen már tud menni? Azt mondta: innen még nem. De ha a járdán leszek, és ott egy kicsit meglök, már hazáig elmegyek", Nem tudom, hazáig ment-e, de valóban segített a lendület.

bevásároltam a főzéshez. Az üzletet elárasztották a zombik, az emberek, akik úgy érezték, hogy valójában most péntektől egyenesen a 7 szűk esztendővel kell számolniuk, nem egy 3 napos ünneppel.

Hazahoztam egy szomszédot és jó volt vele beszélgetni hazáig (szomszéd = itt lakik a faluban)

Itthon csak kamaszlány, aki egyébként is felér 2 átlagossal, betegen meg tuti több kettőnél.

Kicsit később egy mindenre (leginkább a Ft/kg-ra, a sertés testrészeire, valami csontosságára) alaposan kiterjedő telefonbeszélgetés húsvásárlással kapcsolatban Élettel.

 10 óra után egyszerűen elborultam. Így-e:




1 megjegyzés:

Kovakövi Vilma írta...

Ilyen nap után ezen egyáltalán nem csodálkozom.... :S
(A részegen vihogtam egy sort :D)