Vannak emberek, akik azért vannak, hogy a vízcsapod vagy a fűtésed "meggyógyuljon".
Hívod is őket, ha kell. Iparos munka. Itt annyi a közreműködésed, hogy beengeded őket.
Vannak, emberek, akik azért vannak, hogy a szemed, fogad, füled, emésztésed meggyógyuljon.
Ha fájsz, elmész hozzájuk. megvizsgálnak, kikérdeznek, sajnos egyre gyakrabban futószalag módon. Pedig itt már kell, hogy együttműködj: vedd be a gyógyszereket, járj el a kezelésekre. És némi optimizmus (ja, pozitív gondolkodásmód) sem árt.
És vannak emberek, akik azért vannak, hogy a lelked, kapcsolataid meggyógyulhassanak.
Ha fáj a lelked, vagy az élet, és nem találod a fonalat, elmész hozzájuk.
Itt már nagyon kellesz. Segíteni tud, nagyon sok időt fordít rád, ha szükséges, de nem végzi el helyetted a munkát.
Neked kell lebontani és újat építeni.
És mégis, vagy talán éppen ezért még mindig találkozom (nem kis számban) azzal a véleménnyel, hogy "nem bolondultam meg, hogy dilidokihoz menjek".
Ezért inkább ordítanak egymással, megaláznak és megaláztatnak. Gyerek előtt, gyerek mögött. És belebolondulnak abba, hogy valamikor szerették egymást és az igyekezetbe, hogy nehogy önmaguk és/vagy mások előtt bolondnak tűnjenek.
Na ez az, ami már nem az én problémám.
1 megjegyzés:
Néha elelmélkedem azon, miért van az, hogy amíg egy fizikai fájdalomnál, betegségnél akkor néznek hülyének (jogosan) ha nem mész orvoshoz, a lelki bajoknál még mindig ciki segítséget kérni, jár hozzá a "bolond" megbélyegzés. Pedig lehet, hogy a sokmillió alkoholista országában nem ártana a szemléletváltás...
Megjegyzés küldése