Szabadság on

Ráhangolódok.
Csendesen jövök- megyek a konyhában, vigyázva, fel ne ébresszem az alvókat.
 Élet már elment, ő még dolgoz, a gyerekeket pedig ágyúval sem lehetne még kiugrasztani az ágyból.  És én mégis csak csendben, csak halkan...

Megmelegítem a kávénak a vizet, átöltözök, mert ma már volt egy felesleges utam az orvoshoz.
Van abban valami szívmelengető, hogy csak ma reggel tudtam meg, hogy a háziorvosunk június óta hétfőnként délután rendel. Nem sűrűn jártunk arra.
Anyuval tegnap beszéltem telefonon, a hangomat hallva kérdezte, orvos látott-e már, de hozzátette, hogy arra gondol, rendelési időben látott-e már és nem arra, hogy a napokban összefutottunk-e a faluban. Mert ilyen az énanyám, ismer engem. :)
Azért hívtam tegnap anyut, mert mentünk volna megnézni a Hattyúk tavát a Kijevi balett előadásában, de én magam helyett a gyereket küldtem, mert mind a hattyúk lépést tévesztett volna, ha meghallják a köhögési rohamaimat. Így a kicsi kísérte el anyut. Az előadás után a reakció csak annyi volt, hogy még ennyi szuszpenzoros, harisnyás, alsónadrág nélküli pasit nem látott egy rakáson, de egy ideig nem is szeretné ismételten látni őket, amúgy szép volt.
Nos, valóban a mi bűnünk, hogy bár a tánc mindig előkerlő helyen szerepelt a család életében, tény, hogy nem baletton szocializáltuk az aprónépet. Bááár, balett előkészítőben volt részük. Nemannyira kedvelték.

Ja igen, csendes reggel.
A mikro kicsengette a forróvizet, én bekevertem a kutyulós kávémat, és most itt üldögélek a kanapén, betakarózva, és tervezgetve. Közben pedig hallgatom Csilike hol erősödő, hol halkuló szuszogását a kosara felől. Hát ja, ő az egész éjszakát odakint töltötte, vigyázott ránk, most pihen.
,
Tervezgetés.
Orvoshoz ma már nem megyek, délutánra más programom van, így kénytelen leszek önerőből meggyógyulni, vagy a látogatást holnapra halasztani. Kv után összeírom, miket kell az ünnepekre beszerezni, a kicsit el kell vinnem az optikushoz, mert új szemüvegre van szüksége (közben kisütött a nap), még be kell csomagolnom néhány kóválygó ajándékot, van amit le is kell szállítanom. Ha minden jól sikerül, akkor még egy baráti forraltborozás is kinéz ma a sötétben.
Tervezetten, de nem időhöz kötötten majd mindig helyre kell állítgatom a karácsonyi díszítéseket, amiket A Dög levadászgat a falról, polcról.

Az előbb vettem észre, hogy olyan csendesen sikerült léteznem, hogy a cirkóban is elaludt a láng. Nem szeretem a 19 fokot napközben.

A Dög nem szereti a csöndességet, nem egy ünnepvárós tipus. Olyan zajjal masírozik, pattog, trappol fel s alá, mint egy komplett ovis csoport.  :)
De ez pont így jó. Hogy eszembe juttatja, az ünnepnek az élet részét. A trappolós, hangos, szeretős, simulós, dorombolós részét.