Évzárás

Átpörgettem a 2014-es naptáram, hogy segítsen.
És ez jó. Azért jó, mert történet-es év volt. Sőt, élményes év.

Volt, ami rossz volt.
Volt temetés. Idén halt meg Zoli, Sanyi bácsi, Margó.
Volt betegség.  Barátokért is izgultam az évben Ancsáért, Katikáért,  Beteg volt apósom,anyósom. Sokszor voltunk orvosnál a lányommal, hol ilyen, hol olyan kínjaival. Anyu folyamatosan nincs igazán jól. A legrosszabb mégis az volt, hogy apu kórházba került decemberben. Már otthon van, de sajnos a 90 évre nincs gyógyír.

Az évem kudarca a nyelvtanulás volt. Pont.

Viszont nagyon sok szépesség volt ebben az évben.

Voltak színházas élményeim .
Halottaskönyv Leóval és Formanek Csabával, Harsányi Attila Viszockij est-je, Dumaszínház Hadházyval, Chicago Miskolcon, Piaf Erikával, Igenis Miniszterelnök úr Alföldivel, Padlás Egerben.

Voltak találkozásaim.
Varró Danival, Grecsó Krisztiánnal, Vavyan Fabléval. Mindből tudtam töltődni, mindannyiuktól kaptam lélekdarabot, de minimum egy mosolyt.

Voltak események.
Neumann bál, Egerszalóki Tor-túra, Szerencsi csokoládéfesztivál, a bátyám 60. születésnapi meglepetéspartyja. És itthon voltak a nővéremék a legcsöppebbel. Kamaszszal és haverjaival bográcsozás a kertben.
Voltam szavazatszámláló bizottság tagja a parlamenti választásokon. Ennek a hozadéka óriási tapasztalat, élmény, tanulság és remek emberek.

És természetesen volt esküvő, a Boszié, és születtek gyerekek ebben az évben is.
Akik hozzám közel állnak, Flóra és Noémi, de örülhettem még egy Bencének, egy Lucának, Zoénak, Zalánnak, Zselykének is.

Voltak utazások is.
Unővérrel néhány nap az Őrségben örök élmény és emlék,
Élettel ismét Prága, az örök szerelem.
A gyerekekkel néhány nap Gárdonyban a szokott helyünkön,
Kamasz Tisza parti nyaralása haverokkal, koncertekre utazása Bp-re és Egerbe,
KicsiBé részvétele a németországi csereprogramban.
És ebben az évben is maradt Élet folyamatos országjárása a munka miatt.

Voltak könyvek.
Rosszak és jók is. Újak és újraolvasottak.
A legek a Csillagainkban a hiba, a Megyek utánad és a Tizenegy perc.

És vannak a gyerekeim, mérhetetlen büszkeséggel és ja, fájdalommal.
Kamasz idő előtti 96%-os angol érettségije, és nyári munkája, amiben nagyon sok dolgot bizonyított, bár ezt ő talán soha nem fogja be/látni,
KicsiBé különböző megnyert táncversenyei (köztük EB arany), a nyári grafikai alkotótábor élménye és ennek hozományaként a mostani kiállításon való részvétele.
A tanulási szinuszgörbe sírásokkal, hisztikkel, idegeskedéssel, vitákkal, különtanár kereséssel, és büszkeséggel, elégedettséggel.
És persze itt van a szerelmek-csalódások fejezet, amibe kicsit mindig bele lehet halni. Hol a fiúnál, hol a lánynál. Anyai részről tehetetlenség és drukkolás, beszélgetések, nagyölelések. Lement ilyenek miatt is 1-2 kiló ebben az évben.
Nehéz belátni, hogy megélni, megfájni ezt az egészet nem tudom helyettük, ezt is meg kell hagyni nekik, az ő életük, az ő lelkük, az ő testük, az önrendelkezésük. Nekem-nekünk már az is számít, hogy tudják, itt vagyunk.

Lelkileg egyébként az egész évem mint a vidámparkban a hullámvasút, megszenvedtem 2014-et, csak mindig elfelejtek lefelé sikoltozni. Inkább nézem, hol visz majd megint felfelé. És élveztem is. Nem kicsit.
Hol utólértem magam, hol lemaradtam több körrel, hol kíváncsian néztem vissza rám.
Sokszor tudatosan léptem át a komfortzónámat, még ha csak kilépek-visszalépek formában is. De tudom, hogy sok dolog, amit eddig nem mertem, megléphető.
A legnagyobb magáneredményem / magánbüszkeségem a -8 kiló és a rendszeres sportolás. Soha nem gondoltam, hogy erre képes leszek.

Ami még:
Idén sem lettem tagja a rendalapú háziasszonyok társaságának és iden sem érzek emiatt lelkiismeretfurdalást.
Nem váltam eszményi gyermekké, feleséggé és anyává, és nem célom a továbbiakban sem.
Idén sem valósítottam meg önmagamat. Én egyszerűen így  vagyok Én. Ilyen tökéletlenül.
Rájöttem, jó dolog jónak lenni. Nem azért, mert ezt várják el, hanem mert ezt akarom (nem have to, hanem must have), mert önző is vagyok, és jónak lenni nekem jó, nekem használ.
Kedvelem Ferenc pápát.
Viszont utálok egy csomó más embert.

Holnap szilveszter, holnapután kezdődik egy új év. Aminek igazából semmi jelentősége nincs, mert csak emberi lépték ez is.

Kívánom neked és magamnak, hogy 2015 mindentől függetlenül legyen olyan, ami előre visz, és segít túlélni, szeretni. 
(Ha megoldható, ne legyen rosszabb, mint 2014, vagy legalább ne éljem meg rosszabnak, és ugyanúgy lássam meg benne a szépet.)