Érdekes (vagy nem), hogy halálosan anyagias világban élünk (ajándékok karira, szücsinapcsira soha nem kicióccóé), és ennek ellenére (vagy éppen ezért), eddig minden kedvencemnek (blogger, családtag) a minőségi időre van legnagyobb igénye.
De akkor miért nem azt adjuk egymásnak?
4 megjegyzés:
Ezt a lézerpontos postodat legszívesebben megosztanám minden nyilvános fórumon. Ha csak egyvalaki elgondolkodik rajta, változtat, már megérte! Érdekesség, hogy az én köreimben sokkal nagyobb a testi érintés utáni vágy szinte egyedül vagyok a minőségi idővel. (Szeretem, hogy ennyire más szögből nézed ugyan azt, mint én :-) :-) )
jó kérdés,
talán mert az kerül a legtöbbe, azt nem lehet letudni egy kapkodva vett tárggyal
azért a teszt eredményéről ne vonj le túlságosan messzemenő következtetéseket...
Sajnos nem tudom 100%-ig a választ.
De van egy olyan érzésem, hogy azért, mert azt a legnehezebb. Annyi minden (sokszor nagyon felesleges) dolog nyomasztja az embereket, annyira túlhajszoltak, hogy épp csak az igazán fontos dolgokra nem marad energia. És akkor jön a tárgyi ajándék, mert hát szereti ő azt, akinek adja, csak épp ideje nincs rá, hogy ezt megfelelően kifejezze.
Ami szerény véleményem szerint egy rettentően szomorú dolog :(
Mit jelent a minőségi idő?
Mindenkinek egyforma?
Ami nekem jó neki is jó?
Kelle-e nekem az ő minősítése az időről, és kell-e neki az enyém?
Ok, ok csak akadékoskodok, mert nekem az a minőségi idő amit azzal töltök akit szeretek, és akivel jól érzem magam, mindegy mit csinálunl, és minek nevezem.
Amúgy nekem is az legfontosabb utána rögtön az érintés....:-))
Megjegyzés küldése