Amióta tornászni járok, van időm. Ugyanis mindig fél6-kor, vagy utána kezdődik.
Hazajönni már nincs értelme, robotba' meg ilyen sokáig értelmetlen bent maradni.
Így inkább bemegyek a belvárosba és kóricálok egy kicsit, megveszem, amit csak ott kapok meg, ha jó idő van leülök kiccsé és nézelődöm. Szokom, és nézem, ahogy más emberek szokják, belakják az új főteret.
Még nincs kialakulva minden, így a héten valahogy még több időm lett.
Ha már így alakult, bementem a bazilikába.
Alapvetően nem szeretem. Nehéz ott bensőséges kapcsolatba kerülni Istennel, mert mindig égnek a lámpák, túl sok az ember, alapvetően túl sok a dísz, túl nagy, túl magasztos, túl túl messze túl...
(és különben sem hiszek abban, hogy Isten és ember közé még épületeket, közvetítőket, haszonlesőket kell beiktatni)
Most viszont, így a túristaszezon lecsengtével szinte teljesen üres volt, nem volt zaj, nem volt cipőkopogás, és csak az ablakokon szűrődött be fény. Leültem, és úgy gondoltam, most talán eljött az ideje, hogy "beszélgessünk" kicsit. Elsőként, mint minden gyarló humán szervezetnek, az jutott eszembe, hogy mit szeretnék kérni. De ez elmaradt.
Alapvetően nehezen kérek, másrészt önerős csikken vagyok, legfeljebb alkalmasint kérek/fogadok el segítséget.
Így inkább csak végiggondoltam, hogy miért jó nekem. És végül, sokadszorra is oda jutottam, hogy Isten tenyerének egy örökmozgó, hol kényelmes, hol bukkanós részén (mondjuk a hüvelykujja tövében) telt az egész eddigi életem. És akkor csak annyit szeretnék, hogy megoldható lenne, hogy ne kelljen innen kiköltöznöm?
A torna tényleg test- és léleképítés. :)
Tegnap ősziesíteni akartam a blogot, kerestem háttérképeket. Miután minden onnan indult annak idején, hogy Csibe néven kezdtem blogolni, gondoltam, visszatérek a gyökereimhez. Képkereséshez beírtam, hogy "chicken autumn"...
Megmutatom a találatokat, hogy érthető legyen, miért lett mégis macskás az őszi hátterem:
4 megjegyzés:
Szép a felhozatal csirkákből, mégis ha jól látom egy macskás kép lett a nyerő:-)
Én is elégdett vagyok az élettemmel, nem bántam meg semmit:-)
a napon pecsenyére égett combom sem szoktam kiposztolni, nem még egész alakos sült csikkent :D
Az utolsó bekezdésen nagyot vigyorogtam, a többi meg csak szimplán mosolyos :)
:-)
Megjegyzés küldése