Megint Lucy

Azon már túl vagyok, hogy "akkor most leülök, valahová messze elbámulok, és megfejtem".
Nem fejtettem meg, és nem akarom megérteni. De nem krimi, meg nem is akciófilm.
A pokol nem egy hely. A pokol egy érzés.
És olykor a pokolból is ki lehet hozni a legjobbat.
Most ott tartok, hogy mélyen a zsigereimben érzem ami láttam, és nem vagyok biztos abban, hogy most újra nézném az egészet.
Mint ahogy abban sem, hogy szeretem ezt a filmet.
De Lucyt, őt igen.
Rajongásig.