csenben ülök és lélekgörcsölök.
Mert elment ma a kisfiam dolgozni. Elsőre mindjárt fekete pályán kezd úgy, hogy soha még csak síléc sem volt a lábán: 70 km-re 12 órázik, ráadásul éjszaka.
Nézőpontok
Persze egyrészt jó ez, mert nem érzem, hogy helyén kezelné a pénzt, a munkát és ezek értékét.
Másrészt meg iszonyú, mert az anyalélek legbelül üvöltve kikéri magának ezt a kizsákmányoló inzultust a magzattal szemben.
Csendben ismételgetem, hogy ez az élet rendje, és le kell, hogy válljon, egyszer el kell, hogy induljon.
Közben meg hüppögök, mert tudom, hogy fáradt lesz, padlón lesz, kicsit bele fog dögleni.
Ő az én nagy fiam, aki már dolgozni is bátor, hogy azután bulizhasson.
Ő az én kicsi fiam, aki vakrepülésre indult.
Megkapta az alapokat, hogy bírja.
Megkapta az alapokat, hogy bírja?
Jó, mert nem nekem kell finanszírozni a teljes augusztusi programot.
És nagyon szar, mert nem tudnám finanszírozni a teljes augusztusi programot.
csenben ülök és lélekgörcsölök.
Ápdét másnap reggel: végigcsinálta becsülettel az első 12 óráját, és aki odavitte, büszke rá.
2 megjegyzés:
legyél nagyon büszke rá.és süssél hamuba sült pogácsát :)
Mnéni, nagyon-nagyon az vagyok.
A pogácsát anyukám süti, mert most, amíg dolgozik, náluk lakik
Megjegyzés küldése