sok a duma

Úgy döntöttem, hogy ma bográcsozok. Én, helyből felszállva döntöttem így, mert az nekem jó (helyből felszállva dönteni. És bográcsozni is)
És bográcsoztam is, de mivel egyedül az nem jó, valakit mindig "kirendeltem" magam mellé. :P A végefelé (a főzésnek) már dörgött az ég, de az eső jófej volt és megvárta, hogy befejezzem a főzőcskét. Akkor kiccsé leszakadt az ég, hogy aranyosan eloltsa a tüzet.

Délelőtt vettünk kapát Élettel. Meg egy nyelet is, mert hátha egyszer csak rajtaütésszerűen lesz kedve megcsinálni a régi kapát, aminek már csak feje van, meg a törött nyele.
Nehogy már akkor azt kelljen mondania: basszus, hogy megcsinálnám, de nincs itthon egy darab felesleges nyél sem.
Mondjuk tegnap is vettem egy kapát. Csak az olyan kis felevilla-felekapa cuccos (hivatalosan ülteltőkapa, de kit érdekelnek ilyen apróságok) a virágoskertnek.
És vettünk 2 cserepet is, mert a vízipálma évek óta nem kapott új lakhelyet, és megsajnáltam, és most költözni fog (ha beledöglik is).

Ja. Hirtelen lett a facebookon egy fiútesóm, akiről nem is tudtam, de nagy-nagy szeretettel fogadtam "örökbe". :)

És egy teszten kiderült, hogy ha állat lennék, bagoly lennék, szóval őrülhet csitri is, mert az anyja a kedvenc állata lenne. Jajj, hogy ez milyen hülyén hat így leírva-kimondva-belegondolva... :)

És megyünk auguszusban Gárdonyba négyesben (pedig Élet nem is jön) és ez nekem most jó.
És többször kiléptem (csak picit) mostanában a komfortzónámból. Ami királyság. És ijesztő is, hogy ennyire jó tud lenni "magamon kívül".

És még azt is szeretném elmesélni-leírni-közhírré tenni, hogy ha valaki úgy dönt, hogy egyedül nevel gyereket, az nagy felelősség, de ő arra felkészül. Én ezen a nyáron nem saját döntésem alapján lettem gyermekeit (jobbára) egyedül nevelő anya, hanem történelmileg így alakult. És ezt a szervezetem pszichoszomatikusan most már nem jól viseli. A derekam becsomósodott, begörcsölt, nagyon fáj napok óta. Két nagykamasszal nagy terhek, nagy lelki fájdalmak járnak kézenfogva...