A fiam a 18. születésnapi buliját a kertünkben tartotta.
-hangzavar volt (nem kicsi)
-vadidegen fiatalokkal találkoztam a nappaliban, akik le akarták mosni a ping-pong asztalt (:O)
-a kutyáim észre sem vették, hogy hazamentem (kaja nálad van? nem. akkor?!)
-a falu végi hangzavarról is tudtam, hogy hozzánk tartozik (jól hallom b+ énekelnek?!)
-locsolókannával kellett lemosni a ping-pong asztalt (beerpong után mit vártam?!)
-minden asztalt locsolókannával kellett lemosni... (hogy ne ragadjon)
-se kenyér, se franciasaláta nem fogyott. Csak a hús és a görögsali. Meg a hús. És a hús is.
-még a lányom sem mert kimenni
-a fiam így mutatott be az ismeretleneknek: ja, ő az anyum. És elmondta a LÁNYKORI nevem.
És meg kell állapítanom, döbbenetesen jó fej haverjai vannak (a törzsgárda tesókon kívül is). Igazából szeretem, amikor itt vannak. Amikor nem a munkáról, a tanulásról, a politikáról, a "hasznos" dolgokról esik szó, hanem egyszerűen csak hallom, hogy fiatalok "élnek" éppen a kertben.
Ma pedig megleptük magunkat 2 napozóággyal. Hogy a jó még jobb legyen. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése