Az Internet tökéletesen alkalmas "hely" arra, hogy a véleményünket kifejtsük és arra is, hogy megmutassa, 2 ember közötti mennyi helyen feszülhetnek véleménykülönbségek (amik nem is derülnének ki, ha az ámítógép internet része nem tolná az arcunkba az újabb és újabb véleménykülönbözősítőket).
Van, amikor annyira sokkol valami, hogy zsigerből reagálok, és nem is igyekszem elrejteni, píszí formában közölni, mennyire nem tetszik, megdöbbent, vagy éppen elborzaszt, ami a nethonban előkerül.
Ma is éppen valami miatt sikerült azt mondanom, hogy itt és most kellene bezárni az internetet. És úgy is gondoltam, meg még most is...
Csak külön kell választani, hogy valamiről, vagy valakiről mondok véleményt.
Ha személyeskedni, bántani akartam volna, akkor azt mondom: de szar ember vagy, hogy ez neked tetszik.
De nem azt mondtam.
Csak azt, amit fentebb írtam, mert nem a hírt közlő emberrel, hanem a hírrel van bajom. Mert nem szűnök meg szeretni azt, akinek ez tetszik, csak nem érzem kötelességemnek, hogy úgy tegyek, mintha nekem is tetszene. Ennyire nem bírok senkivel két test egy lélek lenni. Egyszerűen van egy értékrendem, ami az enyém, és amihez ragaszkodom. Minden döntésemben, mérlegelésemben ez kerül elő, ez a vezérfonal. Kötök kompromisszumokat, ha szükséges, de nem gondolom, hogy most kellett volna.
És igen, ez példul annyira felzaklatott, amennyire látszott rajtam és egy percig sem gondoltam, hogy megbántok vele valakit. Mint ahogy a valaki sem gondolta, hogy a teljes ellenállásommal fog ez ügyben találkozni.
Ez nem egy kacifántos dolog, ez egy végtelenül egyszerű dolog:
Neked tetszik, és lelkendezve elmondod nekem. Nekem nem tetszik, és ezt elborzadva elmondom neked.
Nem a másiké, hanem a saját véleményünk, élményünk volt a meghatározó, az került előtérbe.
Ki vethetne bármit is a másik szemére?
2 megjegyzés:
Mondjuk az, aki minden áron meg akarja a másikat győzni a saját igazáról és ehhez nem riad vissza semmilyen eszköztől sem....nesze neked vélemény szabadság...
Felnőtt szeméyliségre vall, ha valaki el tudja viselni a a negatív véleményt úgy, hogy nem érzi szeméyleskedésnek....hiszen minden csak nézőpont kérdése...
Aki mindenáron..., azt hagyni kell a fenébe. A felnőtt személyiség meg, hát ja.
Időnként mindannyian rosszul reagálunk, a kérdés, hogy képesek vagyunk-e végiggondolni később, és felnőni a feladathoz. Szerintem van olyan téma, amiben soha nem leszek érett, és van amihez már 30 éve koravénnek számítottam. :D
Megjegyzés küldése