Én rengeteget tanultam a gyerekeimtől, gyerekeimen keresztül és ez jó.
Megtanultam példul, hogy a majdnem baleset az NEM baleset.
Ha azt mondja, "megoldom", akkor tényleg megoldja, vagy legalábbis maximálisan odateszi magát.
Hogy az ő útját nem én jelölöm ki.
Hogy az én célom nem az ő célja.
Hogy a kamaszkor az első változó kor, és megfelelő szeretetmennyiség mellett rendes ember száll ki belőle.
Hogy van elképzelése az életről és ha eléggé figyelek, a sorok közt el is mondja.
Hogy a tisztelet nem parancsolható.
Hogy az értékrendünket nem feltételek nélkül fogadja el, de a lényeget beépíti az életébe.
Hogy a bizalom létkérdés.
Hogy a tanulás viszont nem létkérdés. :)
Hogy a felelősség neki is számít.
Hogy valóban feltételek nélkül szeretem őket.
Hogy mindig büszke vagyok rájuk, mert ha eléggé figyelek, minden napra jut jóság.
És tudom, időnként nem figyelek elég jól...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése