2014. április 27., vasárnap

fűnyír és képek

A gyerekeim példul nem értik, miért szeretek füvet nyírni.
Mert én tényleg szeretem.
Nagyon türelmetlen ember vagyok. Óriási önfegyelmet kell néha magamra kényszeríteni, hogy ki tudjam várni valaminek a bekövetkeztét, vagy éppen elmúlását.
A fűnyírásnál éppen ez az, ami lecsillapítja a lelkem. Az azonnali látható, érezhető eredmény.  Rövid a fű, és ráadásul imádom a kihaló fajok  frissen nyírt fű illatát. Jó ott lenni. A kertben, a kuttyok, madarak között. Ráadásul kicsit felráz, kicsit átmozgat, kicsit felfrissít, kicsit kifáraszt. Szóval jóságot tesz velem.


sose voltak ilyen szépességes virágaim a ház előtt.

Ilyen nagyon zöld a kertünk.

Ilyen gyanakvóan figyel Dögi a füdőszobapolcról

amikor kifigyelte magát, ilyen furi ászanákba tekeri magát

Sheldon meg így bele tud szomorodni az életbe. Ilyenkor nagyon kell vigasztalni. 

1 megjegyzés:

skyppy írta...

Én is szeretem a frissen nyirt fű illatát, aztán még a nyári zápor utáni föld illatát is...meg még egy csomó mindent:-)
Amúgy anyukám úgy volt a bánatával, hogy olyankor mindig kivonult a kertbe, kertészkedni...