nemért

Majdnem régi történet, de azért csak bennem mocorg a nemértés.

Nem tudom, hogy miért nem lehet a másik elé állni és azt mondani, hogy ez nekem nem jó, nem szeretném. Hogy tudom, hogy volt róla szó, de nekem ez nem megy, én nem így szoktam, nem akarom.
Miért jobb a tiszta, kultúrált, normális lemondás (akár visszautasítás) helyett a másikat olyan helyzetbe hozni, hogy azt érezze, csak ő. Ő a hibás,ő az erőszakos, ezért legyen szíves mondja csak ő ki, hogy a terv semmis, természetesen nem fog megvalósulni, bocs, hogy megszületett.

Mi árt jobban egy bármilyen (házastársi, baráti, emberi) kapcsolatnak? Egy őszinte "nem", vagy egy megalázó "csakteakartad!" (énmegcsaknemmondtamhogynem).

Nem jó az, ha valaki a másikon gyakorolja, a másik fájásán, hogy hogyan ússza meg, hogy nemet mondjon (kétszer is).
Én már megfájtam a magamét is, a másét is. Többet nem akarom.